I do remember ’56

I do remember ’56.     One must not forget it. Yes, I remember as if it happened today. Yes, I do remember when I experienced freedom for the first time. I remember that our joy was second only to our enthusiasm. I remember when we first heard the news that demonstrators took the streets ofBudapest. I remember when we broke into the local prison inGyőr to facilitate the release of the political prisoners, of whom there were many. How could I forget when the ÁVO, the Hungarian secret police, fired on us as they rolled in with a huge truck and we tried to escape through the construction paraphernalia, deep ditch, forms for the concrete pouring etc. As the train station and its facilities were enlarged, fixed, rebuilt, we, or I should say the lucky few who were blessed with a small skinny body squeezed through the iron fence, bruises and scrapes on our bodies, missing buttons from our clothing were the evidence of our struggle in trying to get away from the lethal scene. I remember, and I can’t forget this even decades later; we gathered ourselves again the next day. We marched en masse toward the headquarters of the ÁVO. Of course, we entered through the back door and demanded (those were giant words then) and I mean demanded, the release of the messengers fromBudapest and the release of the individual dossiers that they kept on basically every adult inHungary. The situation turned ugly, since they were the only ones with weapons, but we had the masses behind us. Yes, behind us in more than one sense. I was looking through a protective iron grate and the ÁVO’s machine guns stuck into my gut, with threatening words “Back off or I’ll shoot! Besides, we already requested reinforcements …” and he continued to ramble on still in a threatening voice. Soon we could see fear in his eyes. I too collected all my strength and calmly, with a rather strong voice I told him it’s impossible, since we cut the phone lines. What else could I have told him? There was no way to back off. Behind me was the crowd-the students, the workers, and many ofGyőr’s citizens. They just pressed on. We succeeded in our quest of getting in. We sent out the occupants, and then started feeding the large bonfire whose flames seemed to enjoy burning the unwanted documents that the ÁVO amassed. The smoke, the ashes rose not much faster than our spirits celebrating this newly acquired freedom of ours. The fate of the ÁVO was not pretty. We could not protect them from the crowd’s angers, not only angry words, but blows both by hand and foot. It seemed as if no one cared or felt sorry for them. They deserved punishment, but it should not have been administered to them by the crowd. I sure do remember all this. I remember as the crowd punched and kicked them. I remember because I can’t forget it. I remember because for decades I had nightmares about it and I do remember all my dreams. I used to go home in my dreams, but before I had a chance to hug my parents and siblings, the ÁVO came. Their dastardly actions, their cruel, rude behavior scared me. I knew them. With bloodthirsty eyes, open mouths with fangs and sarcasm in every word they spoke, they started chasing me. I tried and tried to escape, but all was in vain. My legs were solidly anchored to the ground. My wings (yes, I had wings, and I could fly in my dreams) were clipped. The trench was too wide, the water too turbulent and deep, the snakes were biting and / or spewing poison. On top of all this, the searchlights were aiming their reflectors at me and caused temporary blindness. I saw my mom as my father was holding her back from trying to help me escape from the swamp and its nasty inhabitants. I tried to warn her not to come, but I was voiceless. No sound came from my throat. God only knows how many times I woke up from my nightmares, soaked, voiceless, crying without tears only to be consoled by my wife, who gently shook my shoulders to awaken me from this horrible torture. There times when I assumed it was the hangman’s hand putting the noose on my neck and I violently attacked her. Suddenly I heard the sharp sound of the gun … Oh the relief as I woke up from my dreams! The nightmares were still racing in my mind. I had to tell her. She was always a polite and patient listener. Many times I fell back to sleep as she was holding me in her arms. Sure, I remember as a young student representative at the revolutionary council, taking information or news to the radio station and the wire service (MTI). I first went on foot, later I was armed with an official permit to stop and request transportation from any vehicle. I remember, since it’s impossible to forget the Red Star falling down from the top of the obelisk at the bus station. Because I was there. I was the one who managed to get a rope around it, while my compatriots tied the other end to a tractor and succeeded in pulling it down. My antics with the star made me a bit of a star myself. As much as we enjoyed it then, we regretted it considerably more later because as the saying goes, we were caught red-handed (no pun intended) by the city’s official photographer.

I remember the darkness that befell onGyőrone early November night. The electricity was shut down all night, nothing moved, nothing happened in the total darkness. Only the rising sun brought light to the city. We worked the hand-cranked copy machine, churning out leaflets to inform the Mongol-looking Russian soldiers about our intentions. We had no bones to pick with them, only with the system, the tyrant, the communists, the Soviets. Little did we know then that they could not even read. Some simply could not read, some could not read the Latin alphabet, so while some were looking for the Suez Canal orBerlin, the others could not even decipher our Cyrillic letter flyers. I was arrested, interrogated, and in a mock trial (I didn’t know then) was sentenced to death. The “sentence” was carried out on my derriere, where a kick by a huge Russian boot propelled me down, tumbling to the bottom of the 32-step entrance of the city hall. I can still hear their loud laugh, and see their ugly faces and the fire of hate emanating from their eyes. I accepted my teacher’s recommendation to go home and lay low for a while in my hometown, which is the smallvillageofMarkotabodoge. Even God had a hard time remembering where this small village was, so I felt safe. “It’s vacation time,” I said to everyone “There is no coal as usual”, I explained to anyone who inquired why I was home. One day, my grandfather rushed back from the city demanding to know in front of my mom what I had done. “Why are your pictures plastered everywhere? Why are you a wanted man? What horrible things have you done?” My mother just looked at me and quietly said “I can not and will not send you away from home, but at this time I’m afraid to ask you to stay. I suddenly just hugged and kissed her. We quickly got my little sister home from school. She was only a little girl. Thirty four years later I questioned her, but she had no recollection of any of these events. I had to wait and I mean I HAD to wait 34 years for a chance to return. I was approached and my services solicited by a Hungarian spy, whom I reported to the FBI. He mysteriously died a few months later, so how could I have gone home with these happenings? Thirty four years later, in 1989, the Hungarian communist party declared its dissolution. TheBerlinwall came down, due in no small part to the Hungarians, and we finally had free elections inHungary. Finally, I could go home too. We got our passports, my wife and I and started the journey.

RETURNED. Returned to my homeland, my country of origin.Hungary. Back to our God-forsakenvillageofMarkotabödöge. Back to see my mother, father, brother, sister, my loved ones. The relatives, the memories, the Village. It was relatively easy to recognize my country along with my little village. My little village had everything except for size. A lot of people were missing from the few inhabitants and almost all were still poor. Just like in the olden days, but they were free again. We spent thirty unforgettable days at home. We had woven the days and nights into one and exchanged our stories about the past thirty four years, extending it backwards to my earlier years, my childhood years. We had also seen a remarkable collection of cities, churches, museums, castles, natural wonders and man-made monuments. At one of the visits toGyőr, we toured the city with a taxi, looking up some of my favorite teachers and revisiting important sites. The taxi driver took delight in explaining the curious statue of three Russian soldiers holding on to one flag “The western winds were rather strong” he said. “They were hanging on for dear life. In ’56, during the ill-fated revolution, there was a tall obelisk and humungous Red Star on top of it. The crowd tried to bring it down without any success until a little blond kid made a lasso out of a rope and heaved it up and tied the other end to a tractor. You should have been there to hear as the crowd roared in approval. I can never forget that scene and I can still see the little guy, who must have been one of the students from the local high school.” “So can I”, I thought to myself. “I was there. I was him.” Suddenly I felt my wife squeezing my hand, telling me in English “No, don’t tell him, don’t tell him that the little guy was you.” She confessed later that she never really believed my story. Now she had proof. The thirty days went by with super sonic speed. We had an immeasurably good time. Since then, we have returned several times, although my mother and father are in eternal rest. “Blessed or cursed”, says the poem (Áldjon Vagy Verjen A Sors Keze – M. Vőrősmarty). “You were born here, and here is where you have to die.” Well, I lived here inAmericafor 34 years. I was worse off than an orphan. My parents were alive, but I couldn’t see them. My children were born here. They live here. This is their home. The poem, if applicable, applies to them. Why should I create orphans of them? I also adore my children’s children. I still make an occasional visit to see my sister. I will take in some sights as well. I will always visit my mom’s and dad’s graves, but I wish to remain here with my children and friends.

MARKOTABÖDÖGE

A quaint little village nearly 1,000 inhabitants in 1956, now numbering less than half that. It’s on the northwest corner of Hungary, near the Austrian border. Very near in fact. It was considered to be within the border zone, which meant that you had to have a personal identification card – a passport-like document – with you as you traveled in and out of the zone. My uncle worked for the government as a dike inspector and I myself was a water boy as they dredged the river Rápca and the HanságCanal. I am just trying to give some background as to how I came to be familiar with the Hanság region, a swampy, unfriendly almost no-man’s land. In fact, the Russians used the region for their bombing exercises. I started my departure with my uncle. It was the two of us pedaling our bikes. My father was not far behind us with his tool sack on his back, fearing retribution from the Communists. There were hundreds and hundreds of people trekking through our village, escaping, hoping to reach the West. Many of them were totally exhausted by the time they reached us. And my mother kept inviting them for scrambled eggs, bread, and water. We never really had any milk. Therefore water was the thirst quencher. The few hens we had worked overtime to produce the eggs. Along with a friend, we guided quite a few people to freedom. In one particular case, a totally exhausted young couple came into our house. Sure, my mother was standing out front and invited all in who seemed to need nourishment or help. My friend and I were charmed into giving them a bicycle ride to the border. To our surprise, they gave us a large sum of money at the border, reasoning that it will have no value outside of Hungary. They also gave me a letter with an emotional request to please send it to their parents to let them know that they escaped or successfully left Hungary. I was already in Americawhen my mother sent me a photo of an elegant motorcycle, which was the parents’ gift to me, fulfilling the wishes of their son for helping them in their time of need. Anyway, our travel towards the border was uneventful. The goodbye from my father was very difficult. We didn’t talk during the trip. I’m sure he was preoccupied with similar thoughts as mine. I was deep in thought about my future. The sentimental song about the émigrés leaving their homeland resounded through my head .. “elmegyek, elmegyek, hosszu utra megyek …” “I’m a goin’ goin’ Far away a goin’ …”

Where? How? And from what am I going to provide for myself? Will I be able to continue my education? After all, I was one of the very few whom after 1,000 years of existence of my village had a chance to go to high school. I always thought I was the first, but I’m sure there were others, not many, but there may have been some before me. Is the border still open? Can I still enterAustria? My whole life flashed in front of me in an instant. The mischiefs of my childhood … the memories of World War II … the German and Russian occupations of my village … fishing in the Keszegér which separated Markota from Bödöge … my first years in Győr in the high school (High School with intensive training in construction technology) … my first cigarette, wine, beer … my first dance … my first kiss … my father’s firm hand and my mother’s chiding words, followed by praise, guidance, and love. I will have to miss all that?! Little did I know how much I will miss it. Who is going to say “Fiam, my son, what have you done now?” My brothers and sister, will I even see them again? And I already missed my little sister. Oh yes, I had plans running around in my mind already. We’ll rekindle the revolutionary ideas. We will not let anyone or anything stand in the way. We won once, for two weeks and now all that seems too remote, so far away.

Petofi’s poem was racing back and forth in my mind.

Felül a gálya

Alul a viznek árja

Mégis a viz az úr.

Riding on top is the galleon.

Below are the raging waters

In spite of this, the water rules.

Pushing and shoving tamer, kinder thoughts around. What am I going to do? How? Where? When suddenly and insistently, a gentle tap on my shoulder brings me back to reality. My uncle is saying his God Blesses, have a good trip, and trying to say good bye. His eyes welled with tears, his voice trembled and he didn’t quite know what to do next. Ashamed of his indecision, his breakdown, he just hugged me almost breaking my ribs. He said “Go. Go and escape. At least you will be free. Don’t ever forget who you are. The whole village was always so proud of you. Don’t forget your roots, you are Hungarian. Stay that way. Go buster, and hold yourself to high standards. Just go.” I did not have either the strength or the courage to cry.

Búval és bánattal, kizsinoroztatom

Sürü könnyeimmel kigomboztattatom.

All my grief and sorrow. Sadly twine around it

While my falling teardrops Buttons shining on it

 

I had to go. It was a must. So I started my journey. I took a step back. I hesitated. I hugged him. I also cried, but I started moving toward the border toAustria. Oh this was such a long time ago. It was late November 1956. Such a long time ago. I was just a teenager then an aspiring young high school student. The gates of higher learning were open to me just a few weeks ago and now it all seemed lost. My dreams of becoming a university student suddenly perished. Am I dreaming all this? Will I wake up and find that this is not true? I don’t know any foreign languages. That alone is an obstacle even if I try to learn one. How can I afford to educate myself? I need funds to live, live, live. I wanted to live. My legs kept moving and moving. One foot in front of the other. Move, move. My heart started pounding louder and faster. My soul was longing for what I was leaving behind. My conscience was talking to me, the good and the bad sitting on separate shoulders, “go back, turn around” or “go, just go forward”. And I was walking without even looking back. I didn’t dare. I bowed my head and walked ahead. These few hundred yards were the longest journey of my life. But I just walked.

 

Elindultam szép hazámbúl

Hires kis Magyarországbúl

Visszanéztem fél utambúl

Szemeből a könny kicsordult

 

I have left my homeland

I Left a famous little old land

 Sadly I turned once more to see.

Through my falling tears, it’s beauty. 

 

I tried to chase the other stanza out of my head.

Bú ebédem bú vacsorám

Boldogtalan minden órám

Nézem a csillagos eget

Sirok alatta eleget

 

Jajj Istenem adjál szállást

Mert meguntam a bujdosást

Idegen földön a lakást.

Éjjel nappal a sok sirást

 

Bitter food and bitter my days! “Just let me have something to eat.” And I pressed on …

On and on their bitter tang stays. And the thoughts became pushy.

Tearfully I gaze at the sky.

Numbering the stars as they die I just want to live. Want to look at the sky filled with stars

Grant me Lord a shelter and trusting in God I pressed forward.

A shelter of my own I couldn’t even think of it then …

Tired of waiting

Must I still roam?

Living in strange lands

All alone  Alone

I didn’t even arrive to a foreign land just yet. I kept going. Even to think about the end of the song was forbidden

Éjjel nappal a sok sirást

crying night and day for my home

It was still day time. Sort of twilight, dusk, sunset. The night was falling with it. Any hope of returning going with it. The well-lit church spire was a welcoming sign so I picked up my pace and kept going. The reality of never returning became clearer and stronger. Áldjon vagy verjen a sors keze. Be blessed or cursed by my destiny came to my mind. It was an almost unbearable feeling, but I continued my journey. I had to go. I wanted to live and I wanted to be free. So I walked. I crossed the Hanság canal’s broken down pedestrian bridge (read the Bridge at Andau by James Michener to get a feeling of crossing). I spent the night near the church, in a school house, where I met up with a few hometown friends. Our rain-soaked bodies loved the warmth of the school room and we enjoyed the warm cocoa that was served to us.

We were transported to Salzburgto CampRoeder, a former American base which became our next home. Problems began to surface here. We were fed just once a day and the money we were supposed to get, a few shillings per week, was missing. There was an unusual mix of residents occupying the former military barracks. Street walkers from Budapest, whose aim was to create paradise to the multitude of Hungarian soldiers and of course providing a lot or a little love for those who wanted it and were able to afford the steep price they charged. The soldiers who crossed the border with weapons were detained in the stockade and were constantly teased by the prostitutes. Several families and individuals alike, like me, shared the huge barracks. Like sardines, we were squeezed into the rooms, but we each had one military issue bed. Sleeping, as badly as we needed it, was next to impossible. The cries, the prayers, the prostitutes’ noise as they plied their trade would not permit it. We were constantly hungry. We got a small slice of bacon fat with bread at first, then the bread disappeared. The guy in charge of the food and the money must have become a rich man, although he was later arrested for swindling away the funds I almost had a heart attack one morning as I looked out on the window and saw a column of trucks with a five pointed star on the doors surrounding the base. They looked like the Russian trucks that brought their troops to Hungaryjust a few weeks ago. Then I noticed the color. White not red. Thank God. “Easy kid”, said an elderly gentleman, “don’t fret it, these are Americans, not Russians, the Russians copied the American trucks and mass-produced them.” I knew that, but still my heart was racing. My mother’s advice was still fresh in my mind. “Don’t go too far, my son. Don’t. It’s going to be easier to come home when the system changes. Trust in God. He will help.” By the end of November, we could no longer stay in Austriaas refugees since they were inundated with hundreds of thousands of refugees already. The next logical place would have been Switzerland, but not knowing any of their languages, nor having an adult with me, and no high school diploma, my chances of emigrating there quickly evaporated. We were openly recruited by Australian agencies to settle there, but it was way too far, with basically no chance of ever returning. The scarcity of women also weighed heavily on my decision not to go, even though dating and marrying was not the foremost priority at that time. I heard the song that many people were singing or humming. Amerikában arany az élet, Amerikában  so sincs sötét Golden is the life in America, life is never without light in America. I thought “what do I have to lose?” The song is full of promises of a good life. What else could I have done?! I too joined the lines that were formed for preliminary screening for those who wanted to go toAmerica. The operative word being preliminary. Very preliminary. Everyone wanted to go toAmerica. But only a few had the chance and had the dream fulfilled (it took a special act of Congress to allow 32,000 Hungarian refugees to enter theUnited States. I was number 31,900. Standing in line and waiting for your turn had its advantages. All the warm soup you could consume. Some bowls even had meat in them, a luxury we didn’t have before. One of the officials asked for a volunteer to handle the entries through the door to keep the process orderly. No one volunteered, so I took it upon myself to do it. Then a couple weeks later, he asked me what I was doing. I told him I had volunteered, so I’m doing it since there was no one else interested in doing it. So I’m just fulfilling my promise. I was just a 150 pound skinny kid who was always cold, so being inside was not that bad. When he asked me where my parents and brothers and sister were, he was taken aback when I informed him that I was all by myself. He had an even more difficult time understanding that other than my briefcase, which I always had with me, with two books – math and history of architecture, plus a slide rule, I had nothing else. Not even an overcoat. The next few minutes went by in a flash. In and out of several rooms, his signature, my signature, both signatures on official looking papers, with just my name on it … he waved a stethoscope, a thermometer, and a few other pieces of medical equipment in my general direction and kept saying how lucky I am that I have a great heartbeat, good eyesight, healthy lungs, excellent hearing etc. … so “you’re not deaf or dumb, nor are you blind” with that he slammed the big seal on another piece of paper, “This will get you on the bus which is waiting for you outside to get you to Munich.” I still remember his firm, but warm handshake. I can still hear him “so long kid! Have a great journey, Godspeed.” And he sort of talked to himself, saying “his parents would be proud of this youngster, too bad he was forced to leave his homeland.” Startled, as if someone just woke me up, I continued my journey toMunich. We arrived at another American base, an air force base, where for the first time in my life I saw a black man. We were treated to a sumptuous meal. Lots of food. Good, feel-good food. Desserts, fruit, even cigarettes were given out. What a way to live. I can imagine how well they live inAmerica if they live this well on a foreign land. “Of course, they do, they can, they are Americans” I rationalized. We then continued our journey toAmerica.

“Három Koma Kiment, a Liba Legelőre”

Megláott egy repülőt fenn a levegőben

Hej koma micsoda, eke taliga

Hogy az Isten csodájába került az oda

Three simple guys were tending their geese

As they gazed up at the sky, finding there an airplane,

Hey buddy, they yelled loudly, what on earth could that be?

Is it a plow cart? How on earth does it fly?

And how in Gods name did it get to be?

Well, how on earth did I get myself into this situation? How did I get here? Where am I going? The heavens are all around us. The cities ofEnglandandIrelandbathed in lights almost in a blinding brilliance. No matter how much I enjoyed the view I could not shake the thoughts from my head:

Mikor mentem Haza felé       As I was traveling toward home

 

Mikor mentem haza felé

Megnyilt az ég három felé

Ragyoktak rám a csillagok

Mert tudták, hogy árva vagyok

 

As I was traveling toward home

The skies opened up in splendor

The stars shone upon me brightly

They knew already then, an orphan I’ll be

 

Édesanyám is volt nékem

Keservesen nevelt engem

Éjszaka font nappal mosott

Jajj de keservesen tartott

I had a mother, who struggled to raise me

She did the laundry during the day

And sat on the spinning wheel nightly

Oh How difficult is was for her to take care of me

 

The stars were shining upon me, they knew that I was an orphan. The bright lights from the ground as well from the sky reminded me of a joke about this Russian super experimental agroscientist who cross-pollinated apples with cherries, cucumbers with melons, and live things with inanimate objects, but this was especially fitting. I wondered how many millions of bedbugs he had to interbreed with fireflies so thatMoscow would be bathed similar brightness asLondon. As we traversed theAtlantic ocean we were urged to consume all the foodstuff we had with us, saying that the International rules will not allow any food to travel from East to West. What a rule I thought. Just like when the gypsy escaped punishment by outsmarting the Commies who forbade the studying of any western language like English, French, Italian and especially German. When they caught him studying German and were ready to punish him, he replied “But Comrades, I’m learning the East German language.”

WE FINALLY LANDED IN AMERICA

We spent the night inAmerica. We left in the evening and traveled all night and yet when we arrived, it was still night. We were not aware of the time zones and the time differences then. It took another 25 years before I learned where we landed. By that time I was managing a radio station, the “Station of the Nations”, WHLD 1270 AM licensed toNiagara Falls. I also owned a small share in it. The Air Force, whose base was inNiagara Falls, offered tours to the community leaders to show them how they trained. They flew us way up north toLabrador, almost to theArtic Circle. The 50-100 year old pine trees were no more than a dozen feet tall and their branches spread to no more than a couple of feet. Blueberries seemed to bear an abundant amount of fruit, but the bushes were less than a foot tall. It was fascinating to watch the military exercise under these harsh conditions. It was here, as the local base commander was explaining the base’s history, “over there – those freshly painted barracks were last used in 1956, by the Hungarian Freedom Fighters. This is where they spent the night upon arrival from Europe –Munich,Germanyin fact”. “And where I did go from here?” I shouted. “Well, toCamp Kilmer,New Jersey, another mothballed Army base. Or if your flight took the better part of a day, you went toCalifornia”, he explained. I had a choice to make inCampKilmer- Whether I would like to be adopted by a couple or join the ranks of a boarding home. I chose the latter. Don’t ask me why. I probably just figured I’d have less of a chance of being rejected by a new family if they numbered more than just the two. A bus took us toward a railroad station, driven by a black man. It didn’t take long for an idiot to come up with some stupid comments: “Look, this guy isn’t even good to be a gypsy, he’s way too dark. Or maybe he spent extra time in the smokehouse or chimney. Maybe he is a chimney sweep.” He rambled on and on in Hungarian belittling the drive and stopped only when the bus pulled off the road, its engine shut off, and the driver faced us. He proceeded to talk – “Oh my God,” hushed the group “He spoke in Hungarian”. He thanked the boor for his kind words, and continued saying that he himself is Hungarian. “I’m probably the only black Szekler or Székely. I consider myself a lucky Székely. Mom and Dad were refugees like you, fromTransylvaniaand they adopted me when I was just a cute little baby. Look at me now” he said smiling. “This country accepted you, just as it did my parents. Some of you will spend the rest of your lives here. None of you know if and when you will have a chance to return home. I do hope you’ll remember this.” He suddenly started to snap his fingers together and we began to notice a rhythm, and his beautiful baritone voice began to sound the Székely Himnusz, the Szekler National Anthem.

Ki tudja merre merre visz a végzet  Who knows which way destiny will take you.

 

Bolyongós úton sötét éjjelen. Through meandering roads, dark nights.

He continued with the national Anthem ofHungary. By this time, all of us joined him singing, sobbing, crying. When he started singing some exquisite folk songs, most of us were just listening. He explained that he learned these songs at a Hungarian Scout Camp where he received training as a scout leader. I decided then to follow in his footsteps become a scout to learn these songs if I ever got the chance. We continued our ride towards the railroad station, but to this day I can’t determine whether we went toPhiladelphiaorNew York’s Grand Central station. I suspect the latter, but who knows. Both stations were equidistant fromCampKilmerand they were both used. With briefcase in one hand, clutching the train ticket in the other with “when the train stops five times get off” written on the back in Hungarian. The train station was streaming with activity, including carolers singing Christmas songs. It was two days before Christmas, well into the season. A single dollar bill was burning a hole in my pocket. The first one or I should say the one and only one I received at the camp. I had no idea of its value or buying power. The convenience store inside the station was loaded with goodies. A small bag of oranges was particularly tempting. It seemed to call me “come and get me, buy me”. Needless to say I had a terrible time communicating my desire to purchase the orange to the shopkeeper since neither one of us spoke the other’s language. Soon I took possession of the bag of oranges, a small bag, containing maybe a half dozen oranges and the shopkeeper started giving me change, pennies, nickels dimes, quarters, my God, how much is he giving me back? Which is worth more? The penny, which was bigger than the dime? The penny was copper, the dime looked like aluminum. My problem wasn’t just the money. I wanted just one orange. Just one. No more. Maybe I raised the wrong finger to show him one. During the heated non verbal hassle I bit into an unpeeled orange, which tasted extremely bitter, not exactly what I expected. Even more so, I wanted to give the rest of the oranges back and maybe get some more shiny coins in exchange. I liked the pennies, just like a little kid. Finally the shopkeeper reached into his cash register, took the dollar out, and gave it back to me. I succeeded I thought, but my joy was short lived, he wouldn’t take my change back, nor the oranges. We played something resembling shuffleboard as I finally ended up with my original dollar, the change, and orange that he peeled for me, pus the leftover oranges from the bag. The moment of truth arrived. I wanted just one orange. One. Period. I started giving the oranges to those around me. It must have been contagious; the shopkeeper kept opening bag after bag of oranges and gave it to any of us who wanted one. The carolers took interest in this weird activity and started singing to us. They were surprised that we cried when they were singing Silent Night and just looked at them when they sang Jingle Bells or Frosty the Snowman. We knew the melody of Silent Night and the words in Hungarian, but the others just didn’t make any sense to us. I was busy thinking of Angels from Heaven, Mennybol az Angyal, which is my favorite Christmas song. We, as a family, even the grandchildren sing or just listen to it at Christmas time still today. Well, of course I ended up crying again at the railroad station.

DERBY, NEW YORK

 

Soon after we boarded the train, we pulled out from the station we  started counting, one … two … three … four … five … the fifth stop. The final destination. I got off the train. It was December 23rd, 10 ‘clock at night. It was cold. Very, very cold. Especially without an overcoat. I have to go to the bathroom, but where do I go, who do I ask, and how? What if I’m in the bathroom and that’s when they come for me? I didn’t go. I couldn’t. I was afraid. Every time a policeman, a conductor or a Salvation Army worker or anyone in a uniform approached me, I froze. I couldn’t trust them. None of them noticed my soiled pants which were dark blue in color, but I had that warm feeling trickle down my legs. Okay, no other way to dance around it. I had to go. I did wet myself. It was dawn when I heard a loud voice asking “Is there anyone here waiting for me?” If it weren’t for the extremely high ceiling at the station I would have knocked myself out, that’s how high I jumped. Oops, that warm feeling surfaced yet again. “I … I … I am here. Over here” I yelled. This was my chance. I wasn’t about to give it up. “Praise the Lord” I greeted the priest. “Praise the Lord Parson.” I couldn’t shake his hand, nor could I hug him. And in my joy, I forgot to ask him where the facilities were. I just kept saying what we were taught to say to the local priest. “Praise the Lord. Praise the Lord Parson.”

“I’m not a parson, I’m not a vicar, I’m not a parish priest.” He said as he took off, but he had no chance of losing me. I felt safe in his presence. Like a baby bird following the first thing he sees, I followed him for many, many years. He, Father Kővári, a Piarist priest, had no association with any parishes, churches nor was he eligible for promotion within the church’s hierarchy. He like the others in Derby, NYwere simple friars taking the additional oaths not to seek earthly goods or wealth and to educate the youth. No wondered he was peeved when I called him a parson. I finally crashed in a bed. When I awoke, I found myself in a huge room with a bunch of empty bunk beds staring at me as if they were asking “who are you, what are you doing here? Why are you here now? Everyone else is home on vacation.” I had no answer. It was Christmas Eve. The priests were readying themselves for the midnight mass, where you could hear Latin, English, Polish, and of course, Hungarian Christmas songs too. They were preparing to celebrate the infant Jesus’ birth. Gifts were also exchanged, but the only thing I could give was thanks. Thank you very much as I received a gift also –galoshes, what a practical gift that turned out to be. I could never forget my first Christmas in Americawith those priests. Lest you forget, as my memories are rushing back, five decades later none of them are alive, but I will forever remember them all. There are those who joined the order later or emigrated at a later date. With them, I keep very close ties. How could I forget?! The singing of my favorite Christmas carol, Angels from Heaven, and all the other wonderful, sentimental Christmas songs, I began to feel at home. I was reborn as opposed to born again. That didn’t mean I wasn’t kissing a bunch of Jack Frost created flowers on the window pane, it didn’t mean I didn’t have nightmares or I wasn’t homesick. But, the love, care, and understanding I received here helped me to suppress these feelings. It almost seemed as if as we celebrated Christ’s birthday that we shared the same birthday – hogwash, mine is in April. I was born on April 16th, 1939 in Markotabödöge. These well-educated priests, and well-educated they were, none of them had ever heard of Markotabödöge, but “Welcome”, “God Bless”, they kept saying, one after another. I made a promise to myself, that I will do everything to earn their trust and respect. I will never embarrass them, nor, will I let them down. All these priests, single men, and each and every one of them, in their own way, were encouraging me, helping me to start a new life. “Christ is born, Gloria. Christ is born Alleluia.” Indeed I thought and I sang along with them.

The boarding home inDerbyopened its doors in September of 1956 for those children who escaped with their parents, or were later born here after World War II. Here, meaning theUnited States,Canada, and a few fromCubaandSouth America. Most of the parents of these children were Piarist alumni nHungary. The purpose was to provide an additional education to the regular American school requirements in Hungarian aboutHungary’s history, language, and geography. It would take an unduly large amount of time to explain the trials and tribulation of criss-crossing the Western Hemisphere before the Piarists settled inBuffalo. It was a no-brainer to establish the “motherhouse” in the geocenter of the Northeast – NY,Toronto,Cleveland,Chicago, andPittsburgh. They bought the Frank Lloyd Wright designed mansion Greycliff for a dollar from a wealthy banker. The extraordinary effort by all the priests very quickly showed great results. They dug the foundation for the addition of the new boarding home, poured the concrete, and helped the masons with the concrete block. Soon afterwards, the local Hungarians joined them in this new undertaking. The finishing touches, like installing doors, windows, and covering all the walls with knotty pine, Gábor Bodnár brought his finishing carpenters fromGarfield,NJ. Mr. Bodnár, Gáborbá as he was endearingly was called by thousands, was one of the founders of the Hungarians Scouts in exile along with Fr. Gerencsér and Fr. Kővári. The boarding home finally opened in September, 1956. Full occupancy meant 25 students. The rest were put on a waiting list. All the children attended the local elementary school in North Evans and the high school students attended St. Francis in Athol Springs. The lingua Franca here was Hungarian. As soon as they left their respective schools. Hungarian had to spoken in the car, on the beach, in the dining room, chapel, everywhere. Poor Jack Hanselman, the only German kid, had to learn Hungarian very quickly in order to survive the rigors of the boarding home. Suddenly everything changed in November of 1956. The boarding home discarded the waiting list and accepted 25 refugee children. The children of the ‘56 revolution. The solution was simple. To change the 25 beds to 25 bunk beds. These were the beds who were staring at me, wondering how I got here. How come I’m still here, since all the residents left for Christmas vacation. Of course, they didn’t know that I had no place else to go. Suddenly, this became my permanent residence. My new home. I guess we made peace during the next five years, since I had to wake up all the kids in the morning. And I said “good night, lights off” at night. A lovely lady was calling my name “Hegedüs … Hegedüs … are you awake? Are you up?” I quickly threw my clothes on and as I stepped out to the hall, a giant German Sheppard growled at me, while a small Puli was licking my hands and danced around me gleefully. I was always terried by any dog, especially the loud ones, no matter how small they were. This giant German shepherd … yes I was frightened. But the kind lady chided the big one and shamed him into silence. The little one just needed one look to stop. “I am Lenkenéni (Auntie Lenke)” This German Shepard is “Silver” and the Puli is “Cigány”. “Welcome my son. Welcome. I will try to stand in for your mom.” Then she hugged me, but that had to be cut short because Silver got aggravated at this show of affection. “Come on my child, I made some lunch for you. I’m cooking not only for the dozen or so priests, but for all the students as well. Come, come follow me. I can hear your stomach growl. You must be hungry.” After lunch she led me into the chapel and encouraged me to give thanks to God for his guidance. “You will like it here. You will be safe here. You’ll never be lonely again. You will have the priests, who will befriend you. I am always here and I will always help you.” This was the beginning of a friendship that lasted over thirty years. During the 70’s and 80’s I visited her with Maria many times during each of those thirty years, later having the children with us and the love between her and our children was precious. Every Mother’s day, even though she never married, we gave her flowers. She was my mom in exile.

She quickly told me about the priest, who belonged to the Piarist order, a teaching order, similar to the Jesuits. They do go out to local churches daily to say one or two masses to earn extra money, but teaching is their primary occupation. Some of their most famous, or infamous, students were Edward Teller, Leo Szilárd the creators of the atomic bomb, von Kármán – the jet and the impressive list goes on.

Then Christmas Eve arrived. I’d never seen so many priests together in one room. Remember, I came from a one-horse town. There were a dozen priests saying mass. Then the singing of Christmas songs in English, Hungarian, Latin, and Polish. Yes, there were a few Polish Piarists as well. They encouraged me to participate, but those of you who know me know how well I can sing and are smiling now. The Christmas vacation came and went without much happening. I kept busy reading, and joined Father Kővári in the woodworking shop. Interestingly enough, we were both products of woodworking or construction technology school in Hungary. When the regular students returned, it took a while to get to know each other, but we were busy studying. They, their Hungarian, and us learning English. Let me tell you, it was not easy. Writing down two dozen words ten times and read them as I was writing, and eventually just fell asleep with the dictionary in hand. It became evident rather quickly that I couldn’t graduate in ’57 even though my grades in math, chemistry and physics were 100 plus bonuses, so I decided to spend an extra year in high school. Well I had no alternative anyway. This created an opportunity for me to help the original 25 students with their Hungarian language, literature, geography, and History. I also had a chance to help my classmates with math and sciences. The routine of reveille, chapel, breakfast, school, study hall, and evening activities, lights out was well-established. The weekends were another story. We spent most of our times with Scout activities. Troop 214, which is still active in Buffalowas modeled after or was the American equivalent of 2BKG, Hungary’s first scout troop, which was established by Sándor Sik, Sch. P. the head of the Piarists in Hungary. So, it should be no surprise to anyone that scouting was on the same level of importance as Hungarian history and geography. Our scout master, Fr. Kővári had an almost legendary reputation for strictness. He didn’t seem to have much kindness in him until you got to know him. His demands in practicing tent setups, marching practices, earning merit badges, living within the scout laws did pay off. Every time we performed or marched in parades (St. Patrick’s Day, Loyalty Day, etc.), we sang the beautiful folk songs that I envied when our black Székely bus driver’s had sung them. We always performed for the October 23rd commemoration of the 1956 revolution. We were down right impressive in the St. Patrick’s day parades in Buffalo. Just imagine for a moment fifty kids in shorts and short sleeve shirts marching with the precision of a 17-jewel Swiss watch. Oh how cold we were before and after, but our pride in our achievement kept us warm as we marched in quick time in front of the podium where the dignitaries and judges stood and applauded us. I wouldn’t say that my half dozen or so years were uneventful, even before I graduated from high school; I was already assisting Fr. Kővári in all aspects of the boarding homes’ life. To supervise and teach the children of General Pál Maléter., the grandson of Nobel Laureate Szentgyörgyi, the grandson of the former Premier of Hungary, Gömbös, and other important children of renowned heritage was not as easy task. Some of us, including myself, were simple folk, refugees. The big difference was that everyone other than me was able to go home to someone at vacation time – a relative or loved one, but I had no one. Even the other kids who escaped in ’56 had come with their families. I was paid $40 a month for my efforts, but as I started my two year construction technology education at what is now E.C.C., I spent $60 a month on the greyhound bus and city bus to go to school. I did odd jobs here and there. I spent an entire summer with Mr. Bodnár in NJ as a carpenter’s apprentice and the following summer I built a house for the cook and caretaker. I still have my hammer, my measuring tape and saw that the priests gave me and they also paid $1 for every hour I worked. Trust me, I worked long hours. So I managed to live, study, read, and work. I spent many nights dreaming. Most of them were nightmares. Since my return to Hungary 34 years after 1956, I have no more nightmares. I not only had a roof over my head, and was well-fed, but forged a friendship with the priests. I invited them all to our wedding and they all honored us with their presence. No wonder that our marriage is rock solid even after 40 years. I controlled my homesickness by not even allowing any thoughts to creep in while I was alone. I wrote in innumerable letters to home at first, but the responses became more and more censored, some looking like Swiss cheese, so full of holes. Eventually, I didn’t even get the responses. And so there was no point in writing any more. The reason had to be my refusal to join the Hungarian governments spy system. In fact I reported the individual to the FBI, who solicited my services, but then he mysteriously died a few months later. There was no chance of going home. I’m done. My goose was cooked. A couple more things I’d like to say here. I was Hegedüs László Jenő and my papers that brought me here listed me as Jenő László Hegedüs. The priest called me Jenő, since there were 8 or 9 other Lászlós in the boarding home. When Fr. Kővari called for Laci (short for László), either nobody or everybody moved. He could get so very angry if the right one didn’t show, so I became Jenő (Eugene). My mother used to write “my son, Laci, that you pastors call Jenő, how is he? God bless every one of you for helping him. I go to church every Sunday and pray with our “peace priest” (a communist sympathizer, not really a priest) for all of you and for my son. How can I ever repay you? Can you tell me how much I owe you?” Little did she know that the Hungarian money here would have had basically no value to repay her debt. This put a smile on the priest’s faces. “She must have loved you very much. Well, we don’t hate you either.” They kidded me often. It will be 50 years since I left. I have built a rather sizable circle of friends, my wife of forty years, Maria Jósa, who left Hungary at the age of 3 and yet she still speaks fluently in Hungarian. Every 4th of July there are three generations of us gathering at a friend’s house whom God blessed with both of his hands. The grandchildren alone are enough to fill the pool that he so generously shares with us. Our grandchildren are friends with each other which obviously makes our children friends with our friend’s children. We all feel that this is our extended family. We feel like we are kin. We have not inherited this kinship, we chose it. We miss the old timers, the wise. We have no one to ask for advice or information about facts. We became the old timers. Most of us are retired, senior citizens, goldenagers, whatever the moniker. Needless to say, our grandchildren love us, and if they only knew how much we love them, they could easily twist us around their little fingers. Sure, we are ready to spoil them, much to the chagrin of our children. Most of our children didn’t have the luxury of having two sets of grandparents, some had none, so we try to make up for it. We are telling stories about our beautiful homeland,Hungary.Hungary’s people, history, heritage, it’s only the nice thing we talk about. They are too innocent yet. They love us even with a bald head, false teeth and our blazing speed with a cane. I love them even more when they childishly correct our accents. To them I don’t complain. They don’t need to know how destiny short-changed us. They cruelty of not being able to visit my parents for over 3 decades, the nightmares, the lack of friends in the first few years, the struggles in school, but they don’t have to know.

Eugene László Hegedüs was a 17 year old high school student in a construction technology high school in Győr, Hungary when he had to escape in November of 1956 to the United States of America. He arrived to the Buffalo area, spending the next 6 years at the boarding home run by the Piarist fathers at Greycliff. He became a scout and a scout master. After fulfilling his military and university obligations, he spent 20 years as a mathematics teacher and eventually the Assistant Headmaster at the Calasanctius School for the Gifted and Talented. Then for another 20 years, he worked as the manager of a multi-cultural, ethnic radio station in Niagara Falls. He fills his retirement years with creative endeavors: writing several volumes of poetry-all related to the 1956 revolution and to his trials and tribulations, and carving a zoo full of buffaloes www.buffalowoodzoo.com  and other animals from driftwood After over 46years of marriage, he is now busy with the five grandchildren that God blessed him with. On the other hand he is busy recruiting students for the MICE foundation where he is the program coordinator for the Entrepreneurship Training Program for high school juniors and seniors in Partnership with UB’s School of Management  www.mice-us-foundation.com

I give you permission to share my story with other by printing or reprinting any or all parts of this story.

EREDJ HA TUDSZ

EREDJ HA TUDSZ A MARADJ  HA MERSZ – NEK

Eredj ha tudsz, maradj ha mersz
Maradj ha tudsz, maradj ha mersz
Fülemben zeng még most is a mondás:
Válassz! Sugta fülembe józan eszem.
Maradj ha mersz, suttogta becsületem.
Eredj, ha tudsz…sikongott lelkiismeretem
Még ma is hallom a sok vitát, lelkizavart
Még ha a magam erejéből is indultam.
Az átkozott rendszer volt aki elzavart.

Ki is mondhatta volna, hogy eredj ha tudsz
Ki mondhatta volna,hogy maradj ha mersz.
Anyám édes szavai szivembe vésve,
Még a mai napig és rá emlékezve,
Nem mondhatom ,hogy maradj fiam
De mondani sem merem, hogy menj amig lehet.
Te tudod csak azt, hogy mit is csináltál,
De még ha jót is tettél, az is váddal vár
Felnőttnek tartanak, ártatlan gyermekem.
Szeretném ha velünk maradhatnál
De én azt még csak mondani sem merem

Maradni nem mertünk, menekültünk.
Indultunk az ismeretlen nagyvilágba
Kis batyunkban csak hamuba sült pogácsa volt
Nem ugy mint a vándormadár akinek két otthona volt.
Elhagytuk otthonunkat, mert nem maradhadtunk
A Tavasz visszatéréséről nem is álmodhattunk
Maradj ha mersz!
Maradj ha gondolod,
Hogy itthon maradni rabnak,
Jobb lesz a sorsod,
Mint szabadon élni idegenben
Maradj!
Ne vándorolj mint a vándormadár délnek
Szárnyaid nyesve, repülésre nem képesek
Rabnak magzatodnak hova rakod fészked?

Uralkodnak feletted majd a gyilkos hatalmak
Maradj, ha mersz
Maradj ha hiszed,
Hogy a hontalanság  odakint keserübb lesz
Mint a bilincsbe kötött lelked idebent.
Maradj!
Maradj, ha kereszted itten könnyebbnek látszik
Mint szabadon viselni idegenben az emigráns terhét.
Kihez fordulsz te rab, ha itthon maradsz?

Kihez fohászkodol ebben az Istentelen hazában?
Nem feszit a bánat és honvágy
De keresztre feszitteted majd magad.
Melléd nem a két lator kerül társnak
Hanem még azok is a hóhérodhoz állnak munkatársnak
Majd ha esténként nézed a csillagos eget
Jussanak eszedbe a Rákoczy és Mikes Kelemenek
Bármennyire is nehéz volt sorsuk a Rodostó partján
Haza sem jöhettek, rabok maradván.
Magyar csillagokat nem láttak sose fürödni
A holdsugárban fürdő Márvány tenger partján
De a Hadak Utja onnét is látszott.
Követték Csaba királyfit a lovak hátán

Maradj ha mersz.Hadd, hogy szived kitépjék
Maradj ha mersz,ha szelid emlékeid tartanak.
Maradj ha mersz. Maradj ha tudsz.
Ha azt hiszed, hogy az emigránsnak nehezebb az ut
Maradj, ha látni akarod, hogy minden jó kárba vész.
Maradj, ha a nyügös láncot hordani akarod.
Maradj amint álmaidat az orkán tépi
Szeretteid szészétszórva, s minden elveszett.
Maradj, ha szemeid a könnyektől nem láthatják mindezeket
Maradj, amig a rabszolga munkától el nem kopik a kezed.
Maradj ha mersz! Maradj! Hisz megteheted!
Maradj ha mersz, betegen, köhécselve,árván
Mint a sérült madár a jegenyefán ágán

S ha majd jön a kaszás a halálod óráján
Nem jut neked még egy tenyérnyi föld sem
Csak az Isten ad majd örök nyugodalmat.
Akkor, miután a fagyos rögök téged betakarnak
Maradj ha mersz, de azt sose felejtsd,
Az örök nyugodalmat máshol is megszererzheted
Maradj ha mersz!
Félni sem szabad, de kell!
Félj, mert kinozni fognak
És a fájdalom is jobban fáj, mert rab maradsz
A gyötrés, megfosztás, lesz sorsod, ha maradsz.
Elvonás,tiltás börtön, haláltábor vár rád ráadásul

Maradj, ha mersz. Maradj!
Ha nem hallod anyád néma sikoltását
Ha a suttogó üvöltés süketnek tart.
Ha a zajos csend is felkabar.
Maradj ha mersz, de kiért, miért?
Mit hagynál itt, ha menni mernél?
Se szavad, se szabadságod, se vagyonod nincs!
Csak rabláncod van, s rajta a kulcstalan bilincs.
Maradj, ha mersz, ha szú leszel a mestergerendában
Mardj, ha mersz ha méreg leszel a boros pohárban.
Maradj ha mersz, ha nem félsz az árulástól.
Maradj ha mersz, ha lélekharang leszel.
Gyujtózsinór a robbanáshoz.
Vagy parázs, mely évekik csak szikraként él
.
Maradj, ha erősnek érzed magad.
Maradj, ha Dávidnak tartod magadat.
De a Góliátokból millió számmal jönnek ellened
Nekik szeretet, megértés igazság mind ismeretlenek.
Elnyomás,rablás,gyilkolás ad nekik erőt.
Örök nyugodalmat neked ők nem kivánnak.
A tenyérnyi földbe majd ha téged ők beásnak,
Hazugságot irnak majd emlékül a fejfádnak.
Itt nyugszik aki maradni mert,
Hiába hivták, mondták, eredj ha tudsz,
De Ő nem mert

Hazamegyünk majd mi, akik menni mertünk.
Elmondjuk majd ami nekünk volt nehézségünk.
Volt. Voltak. Vannak. Lesznek még a jövőben is
De mi szabadon éltünk évtizedeken át.
Vártuk, hogy mikor lesz ujra szabad Magyarország.
Még most is csak lemenőben jár a nap,
De mi már tudjuk, hogy holnap lesz egy új nap.
Kivirrad ujra gyönyörü hazánk felett a nap
Buzavirággal, pipaccsal diszitjük majd a sirhalmakat,
Mindazoknak akik a maradj ha merszre hallgattak.

Hazamentem látogatni
A maradj ha merteket szavazni nézni
Szabad lett hazánk ujra,de nem sokáig.
Most megint már több éve annak,
Hogy a szocialisták uralkodnak
Pedig éppen már azon is gondolkoztam,
Menj ha mersz még akkor is ha itt maradni lehet
Szárnyaikat nyirják ujra a rabnak,
Az otthonmaradottaknak
Kalitka még nincs mert nem is kell.
A szabadság csak pár évig tartott.
Repülni az otthonmaradottak még meg sem tanulhattak
Magyar Turulmadár védd meg rab madaraidat

Érezzük, tudjuk, hogy utunkat nem hiába jártuk.
Rövid időn belül nappal lesz egész nap.
Nem este, nem délután’
Nappal. Örömmel telt végtelen pillanatokkal.
Megöleljük egymást,
A maradj ha mersz az erdj ha tudszal
Több mint három évtized után
Szabad lett az út és hazánk tárt karokkal várt.
Megbántam, hogy menni mertem?
Eredj ha tudsz! Kétségeim levertem.
Elmentem. Maradni nem mertem.
Hegedüs László Jenő 2008 Válaszom Reményik Sándor versére ÉREDJ, HA TUDSZ

copyright 2008


EMLÉKSZEM ÖTVENHATRA

EMLÉKSZEM ÖTVENHATRA, hisz felejteni nem is szabad.

Emlékszem, mintha ma történt volna. Emlékszem, amikor elõször szabadnak éreztem magam. Emlékszem, amikor örömünknél csak a lelkesedésünk volt nagyobb. Emlékszem, amikor meghallottuk a hírt, hogy Budapesten tüntetés van. Emlékszem, amikor kivonultunk a börtön elé, hogy kiszabadíthassuk a politikai foglyokat. Hogy is felejthetném el, amikor az ávós teherautókról ránk lõttek, és a vasútállomás kibõvítésére készült zsaluzott árkokon keresztül menekültünk el? Egy vaskerítésen át, vagy aki kisebb termetû volt, a rácson keresztül, bõrünket lehorzsolva, kabátunkról, ingünkrõl gombok nélkül menekültünk onnan. Emlékszem, hisz felejteni nem tudom még évtizedek múltán sem.

Másnap újra összegyûltünk. A tömeg hatalmasra dagadt és az ávós iroda felé haladt, persze a hátsó bejáraton keresztül, és követeltük a káderlapok kiadását és a Pestrõl érkezett üzenethozók szabadon bocsátását. Elcsúnyult a helyzet itt is, mert fegyverük csak nekik volt, nekünk pedig csak a hatalmas tömeg jelentette az erõt. Megint csak a rácsos ablaknál állva kívülrõl benézve, az ávós géppisztolya a mellembe nyomva és gúnyosan mondta: – Hátra, mer lövök! Különben is kértünk már megerõsítést is… – és csak mondta, mondta tovább, idegesen, hadarva a szavakat de még mindig fenyegetõ hangon. De mégis, már a félelem is látszott rajta. Összeszedtem minden erõmet, és nyugodt hangon magyaráztam én is, hogy nem hívhatott õ senkit, hisz én már elvágtam a telefonzsinórt.

Mit mondhattam volna mást, hisz hátra menni lehetetlen lett volna. Mögöttem a tömeg – fõleg diákok, egyesek vagongyári munkások, sokan pedig csak egyszerû gyõri polgárok — csak nyomott, követelt. Azért mégis sikerült bejutnunk. Kiküldtük a bennlévõket, és kezdtük kihordani az iratokat, amiket hamarosan csak az égõ lángok ölelgettek, és mi örömmel néztük, amint hamvaikat a szellõ fel-fel kapta és lelkünk újra érezte, hogy újra szabadok,illetve most már még szabadabbak vagyunk. Azonban az ávós elvtársak sorsa rosszabbra fordult. Nem lehetett mindet megvédeni a tömeg dühétõl. Nemcsak a szavak, hanem az öklök csapása és a lábak rúgása is jutott nekik. Úgy tûnt fel, mintha senki sem sajnálta volna õket, pedig kár volt akkor õket ott megverni. Emlékszem, persze, hogy emlékszem, mintha ma történt volna. Emlékszem, amint védték magukat, amint a tömeg rúgta, tiporta õket.

Emlékszem, mert nem feledhetem el. Emlékszem, mert évtizedeken keresztül rémálmaim voltak. Álmaimra is még mindig emlékezem.

Álmomban hazamentem, de mielõtt szüleimet, testvéreimet megölelhettem volna, jöttek már az ávós pribékek. Mert pribéknek pribékek voltak. Ismertem õket. Véres szemmel, vicsorgó fogakkal, gúnyos pofával jöttek felém, amint én menekülni próbáltam földbe gyökerezett lábbal, szárnyaim, mert álmomban azok is voltak, letörve. Az árok széles, a víz mély, a mocsárban kígyók és ráadásul a határnál lévõ reflektorok vakító fényüket lõtték a szemembe. Édesanyámat láttam még akkor is, amint Édesapám erõs karjaival visszatartott, mert õ az életét áldozva is jött volna kisegíteni engem a mocsár vagy a kígyóverembõl. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy hang nélkül üvöltöttem anyám felé, hogy ne jöjjön.

Hányszor ébredtem fel csuromvizesen rémálmomból, hang nélkül sikongatva, könny nélkül zokogva, mert amint feleségem gyengéden rázta vállam, úgy tûnt, mintha a hóhér keze vezetett volna engem a bitófához. Hirtelen feldördült a puskalövés, Oh!. Az a megkönnyebbülés amint álmomból felriadtam. Agyamban még mindig kavarogtak a rémálmok részletei. El kellett hogy mondjam. Áldott volt a feleségem, mert meghallgatta félálomban, vagy karjainkban tartva egymást, elaludtunk.

Emlékszem még ma is, amint mint egy kisdiák a Forradalmi Tanács diákképviselõje, elõször gyalog, késõbb egy hivatalos felhatalmazással a kezemben megállíthattam a jármûveket, hogy a városháztól a rádióállomáshoz, a távirati irodához gyakrabban és hamarabb juthassak.

Emlékszem, hisz hogy felejthetném el az autóbusz állomás elõtt álló obeliszk tetején lévõ vörös csillag ledöntését. Elmondom ezt tán egy kicsit késõbb.

Emlékszem még most is, hogy november elején Gyõr városa sötétben volt egész éjszakán át, és csak a kelõ nap adott másnap reggel világosságot. Kézzel tekert nyomtatógépen csináltuk a röpcédulákat, hogy a mongol kinézésû ruszki katonáknak felvilágosítást adhassunk. Persze, õk csak keresték tovább Berlint vagy a Szuezi-csatornát. Hogy olvasni tudtak-e oroszul az nem biztos, de az biztos, hogy se a város sem az utcák neveit nem tudták elolvasni. Sajnos mi kényszerítve tanultuk az õ ábécéjüket. Az most már természetes, hogy letartóztattak, faggattak, ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok, mit akarok. Gúnyosan halálra is ítéltek, az ülõgumóim még mindig emlékeznek, amint a ruszki csizma megrúgott, és bukfencezve értem a városház lépcsõinek az aljára. Csak röhögésnek minõsíthetem az õrökbõl jövõ hangokat.

Tanáraim tanácsát elfogadva, hamarosan hazatértem szülõfalumba, egy istenháta mögötti kis faluba, Markotabödögére. Szünet van az iskolában, mondtam én boldog-boldogtalannak. Nagyapám jött Gyõrbõl, sietve haza, lovai habosra kiizzadva, kérdõre fogva engem: – Mit csináltál te kölyök? A pofalemezed a hírtáblákon van? – Anyám csak nézett, mondván: – Én nem küldelek el hazulról, de azt sem merem mondani neked fiam, hogy maradjál. – Megöleltem, megcsókoltam. A kishúgomat a szomszédban lévõ iskolából hazahivattam, hogy tõle is elbúcsúzhassak. Kisleány volt, és amint 34 év után hazamentem, és kérdõre vontam, bevallotta, hogy õ erre nem is emlékszik, de évtizedeken keresztül várta, várta, hogy vajon mikor keveredek én is majd haza.

34 év múlva
34 évig kellett várnom, hogy hazamehessek. Egy Magyarországról átdobott kém akart engem itt beszervezni. Feljelentettem az FBI-nak és hirtelen utána meghalt. Hogy mehettem volna ezek után haza? A Berlini Falat akkor már ledöntötték. A kommunista párt megszûnt. Szabad választások voltak Magyarországon. Végre hazamehettem. Útlevéllel a kezünkben elindultunk feleségemmel haza. Haza. Vissza Hazámba. Ide tartozik a „LEVELEM HAZA”, nem kell hogy tovább sírjon a hegedû.

Hazámra nem volt nehéz ráismerni. Sok-sok ember hiányzott ugyan már falunkból és még majdnem mindenki szegény volt. Harminc mámoros napot töltöttünk otthon. Nappalok, éjszakák egybekötve, meséltünk, hogy milyen is volt a sorsunk. Néhanapján kiruccantunk a faluból világot járni ( Aggtelek, Eger, Bábolna, Visegrád, Szilvásvárad, Ópusztaszer meg hát Budapest, Zirc, Fertõd stb.). Egyik alkalommal Gyõrben jártunk taxival, és a Baross hídnál meséli a sofõr, hogy nézzem milyen új zászló van most ott. Õ csak annyit tudott rólam, hogy ’56-ban Amerikába mentem Markotáról. Meséli tovább: – Itt álltam én is ’56-ban, amikor a tömeg le akarta dönteni a vörös csillagot az obeliszk tetejérõl, de sok próbálkozás után mégsem sikerült. Két szõke gyerek lasszót csinált, feldobták, és a másik végét egy traktor után kötötték és úgy lehúzatatták, amire örömkiáltás hallatszott a tömegbõl. Úgy magam elõtt van még a mai napig is a kisebbik diák! -, Mire a feleségem szorítja a kezem, és elõször mióta otthon voltunk, angolul halkan mondta: – Ne mond neki! Ne most. Ne még, hogy az te voltál. – Utána bevallotta, hogy bizony ezt õ eddig még nem hitte el, hogy az én voltam, amikor errõl beszéltem.

Elrohant a harminc nap, de azóta már többször is hazamentünk. Apám, Anyám már csak a temetõben várnak minket, de felmérhetetlen volt a párszori látogatás, amikor még éltek.

„Áldjon, vagy verjen a sors keze”, mi már itt készülünk az örök életre, Amerikában. Több mint három évtizeden át árva voltam. Gyermekeim, unokáim itt születtek, itt vannak. Hazamenni, meghalni otthon? Árvát csinálni azokból, akiknek itt az otthon? Hazamegyek amíg erõm és egészségem van, hogy lássam kishúgomat, aki már maga is nagymama, és meglátogatni szüleim sírját.
Imádkozni itt is tudok. Itt volt, van, és mindig is lesz Isten. Hozzá mindig közel vagyok. Tudom. Ha itt temetnek el, közel maradhatok a családomhoz is.

NE REHABILITÁLJÁTOK ÖTVENHATOT!

Hol van Petõfi „hol sírjaink domborulnak?”
Hol van a ’48-as tisztelet ötvenhatnak?
Hol vannak a hõseink akik meghaltak?
Hol vannak? Sírjukat eladták talán?
Csontjaikból alapot alakítottak a komunisták?
Zsalunak csak hazugságot adtak.
A hazugságon keresztül a csontok kipotyogtak.
Hát hogy is gondolhattak erre?
A géppuska, pisztoly a halottakat készítette.
Meg is szaporították õket a Kádár-rendszer alatt akasztással.
Névtelenül eltûntek a föld alatt a tömegsírban.
Esetleg még mésszel is pofonöntötték õket.
Akácfát ültetve sírhalmukra
„ Hol sírjaink domborulnak”
Lehengerelve, elboronálva legtöbb sír.
Onnét ne is jöjjön soha semmi hír.
Most kiszedik õket, a névtelen hõsöket.
Hívják õket még most is csõcseléknek?
Virágerdõ tetején ravatalozták õket.
Százával voltak egyesületek, pártok
Akik vitték vagy küldték a virágot.
De a komunistáktól senki semmit sem látott.
Mi az? Bocsánatot se kértek?
Az elásott halott csontjait csak újra eltemettétek?
A mártírok sírjai feldöntve, széttaposva.
A mártírok sírnak. Van aki hallgatja?
Kofárkodtok megint, újra!
Mit akartok ti becstelen csavargók?
Nem tettetek bennünket tönkre amikor ’56 volt?
Nem irtottatok bennünket tömegével?
Nevünket ki sem írtátok keresztünkre.
Csõcseléknek tartottatok bennünket évtizedeken át.
Mi történt most? Kell a forradalmár?
Mi már nem megyünk haza. Bennünket elûztetek.
Most akkor a halottakkal is kikezdetek?
Miért van szükségtek rájuk?
Megbukott a filozófiátok?
Verjen benneteket még most is az átok.
Lelketeken legyenek továbbra is a vádak.
Ezt még holtan is mondják a forradalmárok.
Elõkaparászhatjátok ugyan a csontvázat,
Nevet melléjük úgy sem találtok.
Ti csináltátok. Az ágyvetésetek szerint legyen az álmotok.
A holtak sem a tömegsírban
Sem a ti ravatalotokon nem álmodhatnak
De megzavarhatja a tiéteket. Okozhat rémálmokat.
Jaj. Meg is érdemlitek ti. Ti. Sehonnani bitang gazemberek!
Jusson eszetekbe, ti eszetlenek, amint csak egy halottat is ébresztetek.
Jusson eszetekbe Petõfi verse:
„Sehonnani bitang ember, ki most ha kell halni nem mer”

Búcsú
Markotabödöge, egy ezres lélekszámú kis falu Gyõr-Sopron megyében, közel az osztrák határhoz, tehát a határsávhoz tartozott, ami a személyi igazolvány használatát kötelezõvé tette. Nagybátyám a Hanságban volt gátõr, és a nyári szünetben a kubikusoknak én voltam a vízhordójuk, amint õk a Rápcán és Hansági-csatornán dolgoztak. Csak azt akarom ezzel magyarázni, hogy ismertem a mocsaras határt, de mégis Béla bátyám jelentkezett, hogy a határig elvezessen.

Biciklivel indultunk a faluból, Édesapám a szerszámosládájával kicsit késõbb követett bennünket, nehogy feltûnjön valakinek, hogy hova is megyünk, meg hát Édesanyám már elõre azon izgult, hogy Édesapámat majd megbüntetik valami csempészeti váddal. Ezidõben már százával jártak a falun keresztül az akkor már menekülõk, kivándorlók a forradalom után. Édesanyám tyúkjai szinte sztahanovista módra tojták a tojásokat, amit Édesanyám rántottának sütött a falun keresztül menõ menekülteknek, fõleg ha apró gyerekekkel voltak. Én is kísértem, illetve biciklivel vittünk egy házaspárt majdnem a határig, mert nem bírtak gyalogolni tovább. Hatalmas mennyiségû pénzt nyomtak a kezünkbe mielõtt a határt átlépték volna, mondván, hogy ott a magyar pénznek már úgy sem lesz értéke. Egy levél átadására is megkértek, hogy azt a szüleiknek valahogy juttassuk el, ami majd jelezte volna, hogy szerencsésen elhagyták Magyarországot. Már Amerikában voltam több mint egy éve, amikor Édesanyám egy fényképet küldött egy motorbiciklirõl, hogy a levél átadása után ezt nekem szánták a menekültek szülei. Elég az hozzá, hogy minden bonyodalom nélkül bicikliztünk a határ felé, ameddig lehetett, illetve ameddig út volt.

Nehéz volt a búcsúzás Édesapámtól, mert útközben néma csendben nyomtuk csak a pedált, és egész úton csak azon tépelõdtem, hogy vajon hogyan, mikor és hová keveredek…

“Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,
Hosszú út porából köpönyeget veszek.

Búval és bánattal kizsinóroztatom,
Sûrû könnyeimmel kigomboztattatom.

Fújd el jó szél, fújd el hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát, az én szívem búját.”

Hol, hogyan és mibõl élek meg? Tudom-e a tanulmányaimat folytatni? Nyitva van-e még a határ, mint az elmúlt hetekben? Beengednek-e még Ausztriába? Az egész életem pillanatok alatt lejátszódott elõttem. A sok csintalanság, amit gyerekkoromban csináltam. A háború, a gyerekkori emlékeim. A német és orosz katonák a falunkban. A Keszegérben való pecázás. Iskoláséveim otthon, középiskolában, Gyõrben. Az elsõ cigarettám, borom, söröm. Az elsõ tánc, ölelés, csók. Az építészeti nyári gyakorlatok. Az árvíz áldozatainak új házépítés. Édesapám fegyelmet osztogató keze, Édesanyám dorgáló szavai, és az utána bõvebben kiosztott szeretet. Hiányozni fog majd mindez. Ki mondja, vagy kitõl hallom majd: – Fiam! Ez az én fiam! Édes fiam, már megint mit csináltál? – Testvéreim? Látom-e még valaha õket? Kishúgom már most hiányzott.

Terveim is voltak ekkor már, hogy majd a határon túl újra felkeltjük a forradalmi eszméket. Nem hagyjuk magunkat. Egyszer már két hétig gyõztünk.

“Felül a gálya,
Alul a víznek árja
Mégis a víz az úr.”

Petõfi verse forgott az agyamban, és mielõtt el tudtam volna gondolataim tömegeit rendezni, hogy vajon majd mit is csinálok, mit is csinálunk, a nagybátyám veregette a vállamat, és Isten áldását, jó utat sok szerencsét kívánva felriasztott gondolataimból, amint búcsúzkodott. Ránéztem, és könnyek csurogtak szemeibõl, és szégyellve ezt, hirtelen megölelt, és ekkor már zokogva mondta: – Menj! Menj! Menekülj! Legalább te legyél szabad, de ne felejtsd, hogy ki vagy! A fél falu büszke volt rád, de el ne felejtsd hogy magyar vagy, és annak is maradj. Menj öcskös, és becsüld meg magadat! – Nem volt bátorságom, nem volt erõm nem sírni.

„Búval és bánattal kizsinóroztatom,
Sûrû könnyeimmel kigomboztattatom.”

Menni kellett. Muszáj volt. Elindultam, visszaléptem, újra megöleltük egymást és újra elindultam.

Régen volt ez. 1956. november végén. Régen, amikor csak egy serdülõ kamasz voltam. Serdülõ kamasz, egy volt kisdiák, aki elõtt pár hónappal ezelõtt még nyitva álltak az egyetemek kapui. Egyetemistává válni? Álmodtam én ezt csak? Minden véget ért. Hol és hogyan tanulhatok majd én külföldön hisz egy nyelvet sem értek? Még ha érteném is, mibõl? Valamibõl élni is kell. Élni is kell. Élni. Lábaim vittek lassan tovább. Vittek elõre. Szívem sebesebben dobogott, lelkem már vágyott vissza, de agyamban csak rohantak a szavak, menj! Menj, ne fordulj vissza! Menj! És én lehajtott fejjel sírva zokogva mentem, csak mentem. Még csak hátra nézni se mertem. Csak mentem. Ez a pár száz méter volt az életem leghosszabb útja. De csak mentem…

„Elindultam szép hazámbul,
Híres kis Magyarországbul.
Visszanéztem fél utambul,
Szemembõl a könny kicsordult.”

A többi versszakokat próbáltam kiverni a fejembõl: ”Bú ebédem bú vacsorám”, csak legyen mit enni, és mentem tovább. ”Boldogtalan minden órám.” tolakodott a dal. Csak élhessek, csak nézhessek csillagos eget. ”Jaj Istenem adjál szállást”, és Istenben bízva csak mentem tovább. Akkor még gondolni se mertem arra, hogy ”Mert meguntam a bujdosást, Idegen földön a lakást.” Hisz még nem is voltam idegenben, csak oda készültem. Mentem. Arról szó sem lehetett, ahogy az ének befejezõdik ”Éjjel-nappal a sok sírást”. Nappal volt. Esteledett. Messzirõl már látható volt egy kivilágított templomtorony. Én pedig csak mentem. Az a gondolat, hogy vissza talán sose térek, szeretteimet tán sosem láthatom, ez a gondolat, bánat, elkeseredés mindig nehezebb lett.

„Visszamegyek szép hazámba,
A kisalföldi rónaságba.
Elfelejtem minden búmat,
Itt hagyom a bánatomat.”

„Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és halnod kell!”, hangzott a lelkemben. Áldjon vagy verjen…! Szinte elbírhatatlan volt, de én csak mentem. Nekem menni kellett. Szabad akartam lenni, és élni akartam. Mentem.

A Hansági-csatorna mellett közeledtem az osztrák határhoz, és egy összerombolt gyaloghídon kerültem Ausztriába, kezemben a fabõrönddel. Az éjszakát egy iskolában töltöttük, és páran már falubeliek is voltak ott. A lassan szemerkélõ esõ által átázott testünknek jól esett a meleg szoba és a meleg kakaó.

„Ne menj messze fiam!”
Másnap Salzburgba utaztunk, és itt kezdõdtek a problémák. Camp Roederbe, egy elhagyott amerikai bázisba kerültünk. Naponta csak egyszer kaptunk enni. (Elsikkasztották a kosztra való pénzt.) Amit az elõttünk jövõk még kaptak, zsebpénzt, azt mi már nem kaptunk.

Kevert népség volt a táborban. Pár tucat pesti széplány, kurva, a pesti kuplerájból szinte mennyországot teremtett egy náluk nagyobb számmal lévõ fegyvertelen magyar katonának, akik fegyverrel jöttek át, azokat letartóztatták és elkülönítették a többiektõl. Rajtuk kívül diákok, munkás, parasztemberek, családok összezsúfolva mint a heringek minden egyes kaszárnyában. Egyszerû vaságy azért mindegyikünknek volt. Alvásról csak a kimerülés után lehetett szó, mert a gyereksírás, panaszkodás a szerelmeskedés zaja ébren tartott bennünket. Állandóan éhesek is voltunk mert csak egy darab zsírszalonnát kaptunk elõször kenyérrel, késõbb azt is csak kenyér nélkül. Nagy pénzt csinálhatott ebbõl a gondnok úr, akit ugyan hamarosan le is tartóztattak. Errõl jut eszembe, hogy majd szörnyet haltam az elsõ reggel, amint kinéztem az ablakon, és megdöbbenve láttam a teherautókat, ajtajukon nagy ötágú csillaggal. Tisztára úgy néztek ki mint az orosz teherautók. (Persze õk lemásolták az amerikaiakat.) Amikor rájöttem, hogy a csillag fehér, nem vörös, és valaki amúgy is vállamat verve megnyugtatott: – Nyugi öcsi, ezek amerikaiak nem ruszkik! –

Édesanyám intõ, figyelmeztetõ hangja még frissen csengett a fülemben: „Ne menj messze fiam, hogy könnyen haza segíthessen majd az Isten, ha megváltozik majd itthon a helyzet!”

November végén, december elején Ausztriában már nem lehetett betelepedési engedélyt kapni. Svájc lett volna a következõ logikus hely. De se rokonom, se ismerõsöm se pártfogóm ott nem volt. A nyelvüket sem tudtam, és érettségim akkor még nem volt és ráadásul 18 éven aluli voltam még. Tehát oda sem lehetett bevándorolni. Ausztráliába ugyancsak csalogattak. De anyám szavai: „Ne menj messze fiam!” arról lebeszéltek. Mi maradt hátra? Hallgattam többször is amint egyesek dalolgatták:

„Amerikában arany az élet,
Amerikában sosincs sötét
Amerikában……………………”

Minden szépet, minden jót ígérgetett csak a nóta. Mit tehettem volna mást? Sorba álltam az Amerikába készülõkkel, aminek az az elõnye is megvolt, hogy délbe ebédet is kaptunk. Csajkaszámra osztogatták mindazoknak, akik hajlandók voltak ezért sorba állni. Persze, hogy sorba álltunk. Hát majdnem két hétig tartott ez, mire rájöttem, hogy az erõszakosak, meg a tolakodók, meg a kiskurvák mindig elém kerültek. Az egyik napon egy tisztviselõ egy jelentkezõt, egy önként vállalkozót keresett az ajtónyitás-csukáshoz. Rajtam kívül más nem is jelentkezett. Most értem, hogy miért mondta gyere belülre, és majd onnét nyisd az ajtót, amikor mi szólunk. Nem lesz itt most már tolakodás.

170 cm magas, 55 -60 kiló voltam. Gyerek. Persze bent meleg is volt, és délben a levesbe egy kis hús is került, ami szintén jól esett. Nem is hiányzott ám ezután a zsírszalonna sem. Ezt több mint egy hétig csináltam, miután a tisztviselõ kérdezte tõlem, hogy én még mindig itt vagyok-e. Természetesen, volt a válaszom, hisz megkértek valamire, és én vállalkoztam erre. De hát miért nem jöttetek a papírokat kitölteni, faggatott tovább? Nem akarta megérteni, hogy én kötelességemnek tartottam az ajtónyitogatást. Erre rám szólt, hogy hívjam Apámat, Anyámat és testvéreimet, hogy majd õ elintézi a dolgainkat. Magyaráztam ugyan, hogy se Apám se Anyám se testvérem nincs velem, s õ erre kézen fogott engem, végigvezetett nem tudom, hány irodán keresztül, megállva több mint egy tucat asztalnál, ahol vagy õ, vagy én, vagy mind a ketten valamit aláírtunk. Kezébe vette az orvosi mûszereket is, és csak felém mutatva mondta, hogy milyen jó, hogy én jó egészségben vagyok. Se tüdõ, se szívbajom nincs. Nem is vagy vak se, meg süket se, mondta. Kezembe nyomott egy cédulát, egy hatalmas pecséttel rajta, és rámutatott az ajtó elõtt álló autóbuszra, hogy hozzam majd a csomagjaimat, és az addig majd vár rám. Gondoltam magamban, milyen csomagot? Még nagykabátom sem volt. Velem volt azonban állandóan egy aktatáska, amiben két tankönyvem volt a matematikai meg építésztörténet, meg hát a logarlõcsöm. Megmondtam neki, hogy amim van, az velem van, tehát ha szabad, akkor felszállok az autóbuszra. Az erõs de meleg, gyengéd kézfogására még mindig emlékszem. – Isten áldjon fiam! Szerencsés utat! Isten veled. – Még hallom most is, amint csak úgy magának mondta: – Büszkék lehetnének szülei ennek a kamasznak, de szegény Magyarország is majd sajnálhatja, hogy elûzték ezt a gyereket. –

Az elsõ repülõút
Egy szinte álmából fölriadt ifjú folytatta tovább útját Münchenbe, ahol is egy amerikai bázisba, táborba érkeztünk, ahol elõször láttam négereket. Összeetettek velünk mindent. Sõt, még cigarettával is megkínáltak mindenkit. Hej, de jó világ lehet Amerikában, ha még külföldön is ilyen jól élnek. Zsebünket is megrakták csokoládéval meg cigivel. Ezután útra keltünk.

A repülõn csak aludni szerettem volna, de az én agyamban csak a dal kóválygott:

“Három koma kiment a liba legelõre:
Meglátott egy repülõt fenn a levegõben.
Hej koma micsoda, eke taliga
Hogy az Isten csodájába került az oda.”

Azon gondolkoztam én is, hogy az Isten csodájába kerültem ide? Föl a magasba. Anglia és Írország felett repülve, alattunk és felettünk egyaránt fényárban úszott minden.

“Ragyogtak rám a csillagok
Mert tudták, hogy árva vagyok.”

Alattunk pedig a városok vetekedtek egymással, hogy melyik ékesebb. Eszembe jutott a Micsurin kertész elvtársról szóló vicc is. Vajon hány poloskát kellett a nyomorultnak keresztezni a szentjánosbogárral, hogy Moszkva is ilyen fényárban ússzon? Az óceán felett megetettek velünk mindent, mondván, hogy a nemzetközi határon megyünk át, és nem szabad Keletrõl Nyugatra kosztot vinni. Naivok voltunk, és el is hittük, pedig itt már nem is voltunk éhesek. Vagy eszünkbe volt még a régi vicc, hogy csak keleti nyelvet szabad tanulnunk, de a cigány kitett rajtunk mert õ kelet-németet választott magának.

Az éjszakát már Amerikában töltöttük, de hosszúnak tûnt az éjszaka. Este indultunk, éjjel utaztunk, és még mindig éjjel volt, amikor megérkeztünk. Persze akkor még nem tudtuk az ötórás idõeltolódást.

Keresztül-kasul Amerikán
25 év után fedeztem fel, hogy tulajdonképpen hol is volt ez az amerikai éjszakázás. Ekkor már mint a rádióállomás igazgatóhelyettese voltam, és a Niagara Falls-i katonai repülõtér szervezésében a város vezetõ embereit egy-egy bemutató hadgyakorlatra elvitték. Labrador, egy Ontario fölötti kis kanadai megye területén a bázis parancsnoka magyarázta az ott lévõknek, hogy egyes épületek mikor, mire voltak használva. Még újnak látszik a festés azokon az épületeken, mert az elhagyott világháború utáni laktanyákat 1956-ban átfestették az ötvenhatos magyar forradalmároknak. Persze hogy azonnal megkérdeztem, hogy hányan jöttünk ide. Mindnyájan, volt a válasza. Itt éjszakázott minden ötvenhatos menekült, és másnap egy félnapos vagy egy egész napos út után megérkeztek Camp Kilmer New Jersey-be, vagy Kaliforniába. Az én félnapos utam ezek szerint engem Camp Kilmerbe vezetett, ahol választanom kellett, hogy egy házaspár fogad-e engem örökbe, vagy bekerülhetek egy kollégiumba. Én a második lehetõségre szántam rá magamat.

Másnap újra útra keltünk. Egy autóbusz vitt bennünket egy vasútállomásra. Néger volt a sofõr, és valaki gorombán megjegyezte, hogy milyen fekete. Kormos. Még cigánynak sem való. Az autóbusz hirtelen félrehúzott az útról. Megállt, és a sofõr hátrafordulva, tisztán, magyarosan megköszönte a neki irányított bókokat, és folytatta tovább azzal, hogy õ is magyar. Büszke a magyarságára. – Talán én vagyok az egyedüli szerecsen székely -, mondta most már mosolyogva. – De én szerencsés székelynek tartom magam. Idesapám, Idesanyám erdélyi menekültek, és csecsemõkoromban örökbe fogadtak engem. Ez az ország titeket is befogadott. Egyeseket közületek örökbe is fogadott. Nem tudhatjátok, hogy közületek, ki és mikor mehet majd haza. Magyarországba. Ne felejtsétek ti ezt sose el. – Erre elkezdett ujjaival csettegtetni, és mi könnyes szemekkel hallgattuk, amint gyönyörû basszus hangon énekelte:

„Ki tudja merre, merre visz a végzet
Bolyongós úton, sötét éjjelen……”

Utána folytatta a magyar Himnusszal, amiben már sírás közben, elfojtott könnyekkel mi is segítettünk. Egymás után kezdte a szebbnél szebb népdalokat, amit legtöbben még nem is hallottunk eddig. Bevallotta azt is, hogy cserkész segédtiszt is volt, és ott tanulta a számunkra ismeretlen gyönyörû népdalokat. Elhatároztam, hogy majd valahogy én is beállok cserkésznek, mert megdöbbentõen szépek voltak a népdalok.

A mai napig nem tudom, mert két vasútállomásra szállították Camp Kilmerbõl a magyarokat, tehát vagy Philadelphiából, vagy New Yorkból indultam tovább. Kezemben az aktatáskámmal, a másik kezemben szorongatva a vasúti jegyemet, aminek a hátuljára írva az, hogy ha a vonat ötször megáll, szálljak le, mert akkor már Buffaloban leszek. Ez két nappal karácsony elõtt volt. A vasútállomás feldíszítve, és kórusok kórus után énekeltek. A zsebemet majd kiégette az az egy dollár, amit a lágerbe költõpénznek kaptunk. Fogalmam sem volt, hogy mennyit ér, és mennyi vásárló ereje van. Banánt, az elsõ banánt már ettem Labradorban a katona konyhában, de narancsot még nem. A vasútállomás kisüzletében szinte kiabált felém egy kis zsák narancs. Rászántam magam, hogy valahogyan csak megértetem magam a boltossal, hogy én egy narancsot akarok venni. Egy narancsot. Egyet. Pénzem van. Gazdag vagyok, és egy narancs nem kerülhet többe, mint egy dollárba. A probléma ott volt, hogy õ nem beszélt magyarul (Hát hogy beszélhetett volna?), én meg nem értettem egy árva szót sem angolul, de azért hosszú huzavona után a kezembe került az a kiszsák narancs és a boltosnál kötött ki az én dollárom. Miután az a kasszába került, és õ kezdte nekem az aprópénzt visszaadni, én meg csak nézegettem a csecsebecse aprópénzeket amint õ számolja nekem a kezembe. Persze az egy cent nagyobb volt mint a tíz cent az öt cent is nagyobb volt mint a tíz cent. A 25 centrõl fogalmam se volt hogy vajon az micsoda, és mint egy kisgyerek csak nézegettem õket. Silabizáltam, illetve próbáltam kisilabizálni, hogy vajon mennyit is adott nekem ez az ember vissza. Sehova nem jutottam vele, de idõközben sikerült egy narancsot kiszabadítani a kis zsákjából. Visszaakartam a többit adni a boltosnak, mert én csak egy narancsot akartam. Sõt, mikor meghámozatlanul beleharaptam, rágósnak, keserûnek találtam. Hogy tudják ezt mások megenni? Ekkor már figyelt rám a kereskedõ is. Azt még nem is sejtette, hogy én csak egyet akartam venni, de kivette a kezembõl a meghámozatlan narancsot, és meghámozva visszaadta, és várta, milyen hatással lesz majd ez rám. Jobb ízû lett. Sokkal jobb, de én mégis vissza akartam adni a többit mert sajnáltam a sok ráköltött pénzt. Kézzel-lábbal magyaráztam, és addig mutogattam amíg bele nem nyúlt a kasszába, és visszaadott egy dollárt. Csodálkoztam, hogy miért nem fogadja el tõlem az aprópénzt, amit az elõbb adott. Mi lett a végsõ megoldás? Visszakaptam az elsõ dollárt. Nekem adta az aprópénzt, és visszaadta a kinyitott kis zsák narancsot. Amikor meglátta, hogy én azt szétosztom a körülöttem állóknak, õ is hozzájárult még pár zsák naranccsal, hogy mindenkinek jusson. Feltûnt az ott éneklõknek is, és odajöttek, és nekünk énekeltek karácsonyi énekeket. Csodálkoztak, hogy sírtunk amikor a Csendes éjt énekelték. Persze, hogy sírtunk. Azt értettük, de a „Jingle Bells”-t meg „Frosty The Snowman”-t sose hallottuk. Magamban én pedig a „Mennybõl az angyal”-t dúdolgattam, amit a mai napig is minden szentestén eléneklünk, mielõtt a Jézuska jön. Hogyne sírtam volna, de most boldogan? Vártam a vonat indulását. Csak öt állomás lesz, hisz ide akkor gyalog is elérnék hamar. Megint tévedés.

Elsõ karácsony idegenben
Végre felszálltunk a vonatra, és izgatottan vártuk: elsõ…, második…, harmadik…,negyedik…,ötödik állomás. Leszállás. December 23. Este 10 óra. Hideg van. Kabátom nincs. Fázom. WC-re kellett menni. Hol van? Hogyan? Kit kérdezzek meg, és azt is hogyan? Hátha valaki éppen akkor jön értem és én meg nem vagyok itt. Egy meleg érzés a sötét nadrágom elején…. de senki sem veszi észre úgy sem. Ha jött a kalauz, vagy a rendõr, vagy az üdvhadsereg katonája, mindegy volt. Egyenruhában voltak, és én csak rettegtem tõlük. Megjátszottam a süketnémát. Úgysem értetettem, hogy mit akartak.

Hajnalban hangosan kiabálta valaki: – Van itt valaki magyar aki rám vár? – Ha nem lett volna olyan óriási magas a vasútállomás mennyezete, akkor belevertem volna a fejemet olyan magasra ugrottam örömömben. – Én! Én! Itt! Igen! – mondtam boldogan, fel sem figyelve arra a meleg érzésre, amint nadrágom újra vizessé vált. – ‘Csértessék, dicsértessék Plébános úr! – Se kezet fogni, se megölelni nem mertem se megkérdezni azt sem, hogy hol a vécé. Kõvári Atya – mert én nem vagyok plébános – mondta, elvitt autóval Derbybe a magyar piaristák diákotthonába. Idehozott engem a „nem vagyok plébános”, Kõvári Atya, a Derby Piarista Diákotthon vezetõje. Lefekvés után elég késõn ébredtem fel. Körülnézve egy hatalmas szobában emeletes ágyak tömege nézett csak rám. Mintha csak azt kérdezték volna: Hát te mit keresel itt?

Szentestére készültek a papok, és én is velük énekelgettem a szép karácsonyi énekeket. Én csak magyarul de õk angolul, latinul és lengyelül is ünnepelték a kis Jézus születését. Meglepõdtem, hogy még ajándékot is kaptam. Kalucsnit ugyan, de az éveken keresztül használatban volt. Soha életemben nem felejtem el ezt az elsõ karácsonyt. Az elsõ karácsonyt az idegenben. Öt évtized múltán már egyikük sem él, de nekem az emlékek örökké tartanak. Hogy is felejthetném el a Mennybõl az angyal-t, a Pásztorok keljünk fel szülte a szûz szent fiát, örvendezzünk!-et? Ettõl a pillanattól kezdve én otthon éreztem magam. Ez nem jelenti azt, hogy jégvirágokat nem csókolgattam késõbb, hogy nem voltak rémálmaim, de az itteni szentestei szeretet mindig erõt adott arra, hogy honvágyamat legyõzhessem. („Álmatlan éj és nappalok… A zsarnokságból több többé ne legyen!”) Mintha a kis Jézuskával együtt lett volna a születésnapom. Persze én áprilisban születtem 1939-ben, Markotabödögén. Ezek közül a sok okos diplomás emberek közül egy sem tudta, hogy hol van Markotabödöge. „Isten hozott ide hozzánk, fiam” mondogatták egymás után. Megfogadtam magamban, hogy megbecsültetem magam velük, és nem hozok rájuk szégyent. Isten engem úgy segéljen!

A sok pap, a legényemberek, mint szeretõ édesapák próbálták gondomat viselni és biztattak, hogy én is énekeljek velük bátran. „A kis Jézus mindenkinek született.” Valóban.

A derby-i piarista kollégiumot tulajdonképpen 1956 szeptemberében nyitották ki a második világháború után Amerikába és Kanadába menekült volt piarista diákok és persze más szülõk gyermekei számára, hogy valamilyen magyar nevelés is jusson ezeknek a gyerekeknek.

Hosszú lenne az ide vándorolt piarista atyák világjáró barangolásait leírni, de tán csak annyit, hogy azt a döntést hozták, hogy egy anyaházat Buffaloban alapítanak, mivel hogy Buffalo egy központi hely, ahol Chicagóból, Clevelandbõl, Torontóból és New York környéki magyarok együttmûködésével központot csinálhatnak. Pár évvel késõbb tervbe vették a kollégium megépítését a híres Graycliff ( FrankLloyd Wright) területén, amit szinte ajándékba kaptak egy gazdag amerikai bankártól. Munkaerõ a papok voltak. Ástak, betonoztak, kõmûveskedtek a mise mondásaik mellett. És elég hamar a Buffalo környéki magyarok is segítettek az építkezésben. Garfield New Jersey-bõl pedig elhozta aszalosait és ácsait, Bodnár Gábor aki Gerencsér István és Kõvári Lajos Atyákkal még Németországban megalapította az Emigrációs Magyar Cserkészszövetséget. Két hét alatt minden ajtó, minden ablak a helyén volt, és az összes falak fenyõfadeszkával beborítva. 1956 szeptemberében megnyílt a kollégium 25 személlyel. Telt ház volt, mert csak ennyire tervezték. Minden gyerek amerikai iskolába járt, és iskola után közösen csinálták a házi feladatokat, és utána voltak a magyar nyelv, történelem és földrajz órák magyarul. Beszélni csak magyarul szabadott egész napon át.

Persze, hogy tátott szájjal bámultak engem a szenteste reggelén az emeletes ágyak. Emeletessé( bunk beds) váltak az ágyak, mert a 25 szeptemberben érkezett mellé, 1956 novemberében még 25 menekültnek a gyermekeit is ide fogadták. Dupla ágy, dupla diák, dupla lehetõség ugyanazon a kicsi helyen. Az ötvenedik ágy lett az enyém. Vagy talán az volt az elsõ? Mindenki hazament a karácsonyi szünetre, tehát mit kerestem én itt? Hogy tudhatták volna, hogy nekem ez az otthonom? Én nem mehetek máshova, mert se rokonom, se ismerõsöm hazámon kívül nincs. Úgy látszik, hogy az öt évi ott tartózkodásom alatt kibékültünk egymással, illetve megszoktuk egymást.

Egy bájos hölgy hívogatta a nevemet. – Hegedûs, Hegedûs! Fönt vagy? – Hamar magamra kaptam az egyetlen ruhámat, és kiléptem a hálószobából, ahol hirtelen egy nagy farkaskutya rám morgott, és egy aranyos kis puli kutya pedig nyalogatta a kezem, és boldogan körültáncolgatott. Én a kutyától mindig nagyon féltem, még most is, de a hölgy erélyesen rászólt a nagy kutyára, hogy hallgasson, és adjon nekem egy pacsit. A kicsit pedig megdorgálta, hogy hagyja már abba a hízelgéseit. Megdöbbentem, hogy mind a két kutya engedelmeskedett. – Én vagyok a Lenke néni, ez meg a Szilver és a Cigány. Isten hozott édes fiam. Megpróbálom majd Édesanyádat helyettesíteni. – Az ölelkezést rövidre kellett fogni, mert a Szilver újra morgott. – Gyere fiam, csináltam neked uzsonnát a másik házban, mert itt nemcsak a papokra, akikbõl van több mint egy tucat, hanem a diákokra is én fõzök. Na, gyere fiam, hisz hallom, hogy korog a gyomrod. – Kávéval, rántottával, lekváros kenyérrel traktált, ami hihetetlenül jól esett. Megmutatta a kápolnát is, és biztatott, hogy adjak hálát az Istennek, mert ide, jó helyre kerültem. Többet én már nem leszek egyedül, mert a papok is majd barátaim lehetnek. Megígérte azonnal, hogy rajtam mindig segít, ha szükségem lesz rá. Barátságunk majdnem 30 évig tartott. Havonta többször be-beugrottunk gyermekeinkkel, a hetvenes, nyolcvanas években haláláig. Az Úristen magához hívta végre, amikor már 95 éves volt. Áldott jó lélek, akinek 30 éven keresztül virágot vittem, késõbb Marikával meg a gyerekekkel együtt Anyák Napján. Édesanyám nem volt féltékeny, örült neki, hogy egy „édes” mostohaanyára találtam. – Én vagyok az anyád, fiam -, mondogatta õ, – de ha a Lenke néni az õrzõ angyalod már most is, mindketten az anyád lehetünk. – Meg kell, hogy említsem itt, hogy Lenke néni hajadon volt, egész életén keresztül. A mai napig is szeretem. Idõközben találkoztam sok más plébános úrral, mire megmagyarázta valamelyikük, hogy õk szerzetesek. Piarista papok. Õk inkább tanítással, nem plébánoskodással keresik a kenyerüket. Annak ellenére, hogy a velük töltött 5 év Derbyben, és egy további 20 év tanárkodásom alatt, sõt akik még élnek a mai napig is, minden nap, mint pót-plébános járnak a tanítás vagy a nyugdíj mellett 2-3 misét mondani a plébániákon. Itt kell megjegyeznem, hogy egyikük sem, sosem, nyilvánosan nem vezetett vagy tanított senkit sem rosszra. Privát életük az egy más kérdés. Egyesek bort ittak és vizet prédikáltak, de melyikünk nem csinálta ezt, vagy ehhez hasonlót? Melyikünk tudná megkövezni õket, vagy melyikünk lakhatott volna egy egész életen át, függönytelen üvegházban?

Érdekes volt az elsõ szenteste. Papot otthon csak néha-néha láthatott az ember, itt pedig szentmise a kápolnában, tíz, tizenkét pappal. És utána a nappali szobában összegyûlve énekeltek karácsonyi énekeket, latinul, magyarul meg lengyelül, mert volt három lengyel piarista is. Biztattak engem is, hogy segítsek nekik, de aki engem ismer, az most mosolyog ezen, hisz énekelni nem nagyon tudok. A karácsonyi vakáció élménytelenül telt el. Egyedül voltam egész nap, és lapozgattam a magyar könyveket, és barkácsoltam Kõvári Atyával, mert kiderült, hogy mindketten építõipari technikumba jártunk otthon.

Kollégiumi évek
A vakáció végével megkezdõdtek az iskolák, és nekünk az esti angol órák. A „nekünk” alatt 25 más forradalmi menekült diákot értem. Minden Isten áldott nap, 25 szót tízszer leírtam, hússzor elolvastam hangosan, és számtalanszor szótárral a kezemben aludtam el jó pár éven keresztül. A matematikán és a fizikán kívül az iskola borzasztó nehéz volt, és a papok már elõre elhatározták, hogy érettségirõl szó sem lehet júniusban, hanem ismételni kell majd a negyedik osztályt. Ez több idõt engedett az angol tanulásra, meg arra is, hogy egy kis földrajzi vagy történelmi lecke elõadására is készülhessek a régi diákoknak. Rájöttek, hogy matematikában is tudok segíteni, mert ahhoz nem kellett nyelvtudás. A matematikai alapom megfelelt az elsõéves egyetemi követelménynek. A hétköznapok változatlanul peregtek: ébresztõ, közös reggeli ima a kápolnában, reggeli, iskola, házi feladatok, vacsora, magyar nyelvû tanulások, esti ima a kápolnában, és „jó éjszakát!”. Szombat és vasárnap más volt. Szombat reggelenként cserkészkedtünk. A mostani buffaloi, 214-es cserkészcsapat, az az angol változata a 2BKG cserkészcsapatnak (Budapesti 2. számú Kegyesrendû Gimnázium Cserkész Csapat). A piaristáknak Sík Sándor kezdeményezése által volt az elsõ cserkészcsapat Magyarországon, ami késõbb kiképzõcsapattá is vált. Amint már említettem Gerencsér István és Kõvári Lajos piarista atyák, és Bodnár Gábor, Jámbor Lajos és Pál Torontóból, és a clevelandi Beodrai Ferenc alapították meg Németországban a Magyar Emigrációs Cserkészszövetséget. Ezek szerint nem kell meglepõdni azon, hogy az amerikai iskolában való jó tanulás a magyar nyelv gyakorlása és a földrajz, történelem tanulása meg a cserkészeti tevékenységek egy szintre tartoztak. Kis cserkész, cserkész, õrsvezetõ tanfolyamok, tiszti kiképzés (én az enyémet 1957-ben kaptam), az éppen olyan fontos volt, mint a házi feladat elkészítése. Fafaragás, csomókötözés, sátorverés, zászlókészítés, a cserkész törvények betartása, gyakorlása, amerikai cserkésztáboron való részvétel fontos volt. A cserkész vezetõnk Kõvári Atya, Ubul Bá’ volt. Szigorúsága szinte legendás volt. Követelményei szinte elérhetetlenek voltak. Menetelési gyakorlatok fárasztóak, de a díszmenet felvonulásokon a tábor építések, sátrak gyöptéglával való körbevevése meghozták a jutalmat a nehéz munkáért, az amerikai cserkésztestvéreinktõl, egy kis irigységgel összefogva. Díszmeneti masírozásunk õszinte tapsot kapott minden Szent Patrik napon, vagy a Loyalty Day-i felvonuláson. 50 srác cserkész egyenruhában precízen menetelve, mind kihúzva magát egyenesre mint a nyúló nyárfa, szemrebbenés nélkül menetelt a díszemelvény elõtt. Majdnem mondom: Ó a régi szép idõk!

Nem mondhatnám élménytelennek a Derby-i kollégiumban töltött öt évet. Mielõtt még érettségiztem volna 1958-ban, akkor már Kõvári Atya helyettese voltam. Felügyelni, nevelni, tanítani az ott lévõ diákokat, akik között Gömbös unokája, Maléter Pál fia, Szentgyörgyi unokája, és más fontosabb, magas rangú személyek: Kölcsey, Harkányi rokonai is ott voltak keverve a magamfajta egyszerû menekültekkel. Ami közös volt bennünk az az volt, hogy hontalanok voltunk mindannyian. Különbség pedig annyi, hogy mindenki más hazamehetett szüleihez, vagy rokonaihoz karácsonykor, húsvétkor, és természetesen nyáron, csak én nem.

Az érettségi után egy kétéves építõipari technikumba jártam Derbybõl autóbusszal. Nekem 40 dollárt fizettek a papok havonta a munkámért, és 60 dollár volt az autóbuszra való költségeim, meg még a tandíj efölé. Segítettem itt-ott, takarítottam is egyes papoknak, de fõleg a szabadságom alatt, mint kõmûves és ácsinas dolgoztam Buffaloban, és egy nyáron New Jersey-ben is Bodnár Gábor asztalosmester csapatában. A következõ nyáron a papoknak egy kis házat építettem 1 dolláros órabérért. Fûrészt, kalapácsot, collstokot, meg derékszöget õk vettek, amelyek még mindig meg vannak. Szûkösen ugyan, de megéltem. Olvastam, tanultam, dolgoztam, álmodoztam, sõt rémálmaim is voltak. („Álmatlan éj és nappalok…. Zsarnokságból több többé ne legyen”). Sok keserû napot, fõleg a vakációs napokat töltöttem el. Álmaimban sokszor hazajártam, de mégis fejem felett tetõ, éhes sose voltam, és a papok a maguk módján megszerettek, megbecsültek, és barátaim lettek szinte kivétel nélkül. Hivatalos is volt 10 évvel utána mind az esküvõnkre, és el is jöttek. Ennyi pap még soha nem esküdtetett meg senkit sem. Talán ezért lenne ilyen szilárd még a mai napig is, 40 év után is, a házasságunk. Honvágyamat nem engedhettem, hogy lábra álljon, tagadni kellett, elhüssögtetni amikor jött. Sírni csak akkor mertem amikor egyedül voltam. Írtam is haza számtalan levelet, már amennyire volt pénzem bélyeget venni. A svájci sajtra hasonló cenzúrált válaszok mindig ritkábban jöttek, és a 70-es években, már majdnem teljesen megszûnt a levelezés.

Megismerkedtem, illetve megbarátkoztam a Kutnyák családdal, a két kedves kisfiukkal, Vali nénivel, az anyukájukkal, és persze Tibi Bával, akikkel a mai napig is a legközelebbi barátságban vagyunk. Vali néni volt, és ma is az általam fogadott harmadik. Édesanyám.

Egy alkalommal fordult csak elõ az öt év alatt, hogy valamelyik öreg amerikás magyarnak eszébe jutott, hogy a Jenõt is meg kellene egyszer hívni. Na jó, miért is hívnak Jenõnek? Hegedûs László Jenõbõl, lett Jenõ László Hegedûs. Különben is hat Laci is volt a kollégiumban, és sose tudtuk, melyikünket hívott a Kõvári Atya. Jaj de mérges tudott lenni, ha egyikünk sem mozdult meg. „A Laci fiam, akit maguk Jenõnek hívnak”, írta Anyám többször is, ”jól van? Áldja meg a Jóisten a plébános urakat, mindnyájukat. Járok ám most én is a templomba, és az itteni Béke pappal együtt imádkozunk, nemcsak az én kisfiamért, hanem a plébános urakért is. Megírnák, hogy mivel tartozom, mert valahogy azt el szeretném intézni?” Édes, jó Anyám, ha tudta volna, hogy az itteni költségeket az otthoni pénzzel, egy asztalosmester keresetébõl sose lehetne kifizetni. Nevettek is ezen sokszor a plébános urak, õk is mondták ám, hogy – Fiam, nagyon szerethet Anyád! – Nem nehéz visszaemlékezni a diákotthonra, de mérhetetlenül távolnak látszik most már. Jövõre lesz 50 éve, hogy ideérkeztem, azt tudom, hogy mikor és hova, de bizonytalan a válaszom arra, hogy honnét.

Mesék Magyarországról
Megjegyzem, hogy az 50 évi itt tartózkodásom alatt, számtalan ismerõsöm, barátom van. Feleségem, Marika, (Jósa Marika, 3 éves korában került el Magyarországról a háború után), most is tökéletesen beszél még magyarul. Az itteni amerikai szabadság ünnepen, július 4-én még mindig összejön a ma már majdnem 50 éves baráti kör, gyerekeinkkel és unokáinkkal a 40-50 személy. Bizony megtölti az úszómedencét a barátunknál, akit az Isten mind a két kezével jól megáldott, és még is szívesen vállalkozik évente a házigazda szerepére. Tehát nemcsak mi, a most már öregek, hanem a gyermekeink is barátai a mi barátainknak. Sõt az unokák is rokonnak tartják más barát unokáit. Ez a szeretet hihetetlen erõt adott nekünk, amikor az elsõ idõkben a zsíros kenyér is elõkelõ volt. Most már kacsát, kacsazsíros kenyeret, szalonnát, kolbászt, rákot is traktálhatunk egymásnak. Ez a kibõvített család, a vérrokonság luxusa nélkül. Ezt megvenni lehetetlen lenne. Ezt csak megérdemelni lehetett. Úgy néz ki, hogy már megint hálálkodnom kell, de csak ez legyen a legnagyobb problémám. Sajnos tanácsot kérni már nehéz, mert az öregek, akik bölcsek voltak, már kihaltak. Most nekünk kellene bölccsé válni, de ezt egyszerûbb mondani, mint megcsinálni. Már a magam korabeliek nyugdíjasok, vagy arra készülnek. Mint ahogy otthon mondták, ez is megette már a kenyere javát, én is. De most jön a cukor, a csokoládé, a sütemény, meg az édes, aranyos kis okos unokák, akik épp úgy szeretnek bennünket fogunk nélkül, kopasz fejjel, mind fogsorral, vagy göndör hajjal. Õk még ártatlanok. Még naivabbak is, mint mi voltunk ’56-ban. Sorsuk jó irányba halad, hisz mi megfizettük már az alapzatokat. Szép országnak meséljük Magyarországot nekik, a Csodaszarvastól, a Turulig, és a Béke Galambig. A pacsirták dalát daloljuk nekik, és magyarságukra figyelmeztetjük õket. Nekik már nem is panaszkodunk, nem kell nekik tudni, hogy ez a gonosz élet milyen pimaszul, gorombán bánt velünk, de azért is, még most is, mégis élünk.

Hegedûs László Jenõ
Hegedûs László Jenõ a gyõri építõipari technikum 17 éves diákja volt, amikor egyedül elmenekült 1956. november 27-én Markotabödögérõl. Ausztrián és Németországon keresztül került az Egyesült Államokba, Buffalo városába. A piarista atyák által vezetett derby-i kollégiumban kezdte újra életét, cserkész és cserkésztiszt lett. A katonai szolgálat letöltése és az egyetemi tanulmányai befejezése után matematikai tanár, késõbb igazgatóhelyettes is volt a Buffaloi Kalazanciusi Piarista iskolában, a tehetséges diákok gimnáziumában. Húsz évvel késõbb pedig egy rádióállomás részvényese és menedzsere lett. Több kötet verseskönyvet írt. Gyûjti az egyedülálló fából faragott bivalyszobrokat. Híres virágos kertjében is mindig akad munka. Negyvenéves házasság után feleségével együtt szeretettel foglalkozik öt unokájával.